Egy alkalomkor felöltözött Mátyás király koldusruhába, úgy járta az
országot. Egyszer egy erdőszélen ment, mikor meglátott egy juhászlakást. Nem
messze meglátta a juhászt is a nyájával. A juhásznak volt egy kis fekete
kutyája, Guruljnak nevezte a juhász a kutyát. Rácsaholt a vándorra a kutya. Azt
mondja a juhász: - Ne csaholj a vándoremberre! Eredj inkább, tereld össze a
birkát, megyünk lassan haza! Kérdezi aztán Mátyás királyt: - Hova ballagsz, te
vándorember? - Mennék valami faluba, ahol kapnék valamit, mert éhes vagyok. -
Jól van, ne menj sehova, gyere be hozzám! Én is megyek, be- hajtom a birkákot,
majd nálam megebédelsz, és kapsz még útravalót is. Úgy is volt, megvendégelte a
juhász a királyt, még útravalót is adott neki: egy darab sajtot meg egy darab
kenyeret. Búcsúzóul Mátyás király csak ennyit kérdezett meg: - Kitől kaptam én
ezt az ebédet? A juhász megmondta a nevit, Mátyás király meg felírta. Telt-múlt
az idő, Mátyás levelet írt Budáról a juhásznak: " Gyere fel hozzám ekkor
és ekkor! Díszebédet rendezek, téged is meghívlak, a Gurulj kutyával" A
juhász felkészült, elindult a Gurulj kutyával Budára. A miniszteri urak már ott
ültek az asztalnál, mikor a juhász megér- kezett. Mátyás király elmondta az
uraknak, hogy kívánja megtréfálni a juhászt. A szolgáknak pedig megparancsolta,
hogy minden tányír mellé tegyenek szokás szerint kést, kanalat, villát, csak a
juhász tányírjához ne tegyenek kanalat. Úgy tettek a szolgák, ahogy a király
parancsolta. A szakács behozta a levest. Szedett mindenki a tányírjába, a felséges
király meg fogta a kanalát. - Jó étvágyat kívánok, uraim, mindenkinek! Eb lesz,
aki a levesit ki nem kanalazza a tányírjából! Ezt mondta a király. Fogta
mindenki a kanalát, fogta volna a juhász is, de neki nem volt. Meglátta a nagy
búzakenyeret az asztal közepin. Fogta a bicskáját, levágta a szegőt,
kikanyarította a belit a kenyér héjából. Nyugodtan kanalazta õ is a levest,
nehogy lemaradjon a többi úrtól. Majd mikor meg ette a levest, akkor felállt.
- Felséges királyatyám, az imént azt mondtad, hogy eb, aki a levest ki nem
kanalazza. Erre most én azt mondom, hogy eb, aki a kanalát meg nem eszi. Erre
bekapta a jól megázott puha kenyeret.
