Összebeszélt egyszer a róka meg a
farkas. Azt mondja a róka: - De jó volna valahol jóllakni! - Bizony jó, én is
éhes vagyok. - Tudod mit? Én tudok egy helyet, ahol lagzi lesz. A komrának a
falát kaparjuk ki, nem olyan erős fala van, kaparónk egy lyukat rajta. - Jól
van, akkor vezess! - mondja a farkas. Odalopakodtak a lagzisházhoz, kapartak is
lyukat. - Várjál, elõször én menek be, mert kisebb vagyok!- mondta a róka.
Bement, jóllakott. Utána a farkas következett, dehát õ nagyobb csitlást
csinált, nagyobb zörgést. Meghallották a lagzisok, hogy valami van a komrában.
Mentek aztán, jól elhusángolták a farkast. Szegény farkas még enni se tudott,
isgyi-usgyi, kiszaladt a lyukon. A róka akkor mán a kender pozderváján nyögött.
Nem volt semmi baja, mégis azon nyögött. Azt mondja neki a farkas: - Éj, róka
koma, mi bajod van? - Jaj, nagyon megvertek! Hallod-e, hogy csörög a csontom?
Közben verte a farkával a pozdervát. A farkas meg szánta a rókát. - Jaj, engem
is megvertek, de te még betegebb lehetsz, mint én, mert a te csontod nagyon
csörög. Gyere, ülj a hátamra aztán meneküljőnk, mert ha utánónk gyönnek, mind a kettőnköt agyonvernek! A róka
felmászott a farkas hátára, és mondogatni kezdte: - Vert visz veretlent. Azt
mondja a farkas: - Mit beszélsz te, hogy vert visz veretlent? - Hát csak azt
beszélem, hogy vert visz veretlent. A farkas erre méregbe gurult, levágta a rókát
a földre, hogy az csak úgy nyögött. - Nincs neked semmi bajod, az anyád
erre-arráját, te engem bolonddá tettél! Azóta nincsenek ők jóban együtt, mert
bolonddá tette a róka a farkast.
