Egy faluban
éldegélt egy ember meg egy asszony. Gyermekük nem volt. Nyáron az ember
pásztornak állt, a mások juhait legeltette, az asszony meg otthon maradt. Mikor
az ember hazament a legelőről, mindig azt mondta:
- Hallod-e,
te asszony, én egész nap a mezőt meg a hegyeket járom a juhokkal, ha esik, ha
fúj, te meg egész nap itthon vagy a jó melegben. Mi gondod van neked? Semmi.
Megharagudott
az asszony, és egy reggel azt mondta az urának:
- Te maradj
itthon, ma én megyek ki a juhokkal.
Megörült az
ember:
- Jól van,
csak mondd meg, mit kell csinálnom!
- Takarítsd
ki a házat, etesd meg a kotlóst meg a csirkéket, és ereszd ki őket a tyúkólból.
Csak vigyázz, hogy a csirkék szét ne széledjenek, és el ne hordja őket a héja! Aztán
rostálj lisztet. A lisztből kavarints tésztát. Fűts be a kemencébe, főzz
ebédet, süsd meg a lángost. Délben fejd meg a kecskét meg a juhokat, szűrd el a
tejet, forrald fel, várd meg, míg kihűl egy kicsit, aztán öntsd szét csöbrökbe,
és készíts kovászt, mert holnap cipót sütök. Itt a gyapjú, fonj belőle fonalat,
ha megjövök, kötök harisnyát meg ujjast télire. A trágyából csinálj gyorsan
korongokat, hogy télen legyen mivel fűteni. A tegnapi aludttejből köpülj
vajat, mert különben megromlik. A ruhát is beáztattam, a szövésbe is
belefogtam, de azt megcsinálom, majd ha este megjövök.
- Eridj
csak, asszony - kiáltotta az ember -, megcsinálok én mindent, csakhogy végre
egyszer itthon pihenhetek!
Elment az
asszony juhot legeltetni, az ember meg kitakarította a házat, ahogy az asszony
meghagyta, aztán megetette a tyúkot meg a kiscsibéket. A csibéket hosszú
madzagon odakötötte az anyjukhoz, hogy szét ne széledjenek. Aztán befutott a
kemencébe, feltette az ebédet.
Egyszerre
csak úgy hallotta, mintha odakinn, magasan a levegőben, tyúk kotkodácsolna.
Elcsodálkozott, kifutott a házból, hát látja ám, hogy a héja egy csibét visz a
körme közt, a többi a tyúkkal együtt a madzagon lóg. A tyúk kotkodál ijedtében.
Az ember utánavetette magát a héjának, el akarta kapni a madzagot, sokáig
futott, de nem érte utol. A héja eltűnt a hegy mögött.
Mikor
visszament a házba, látta, hogy a tűz kialudt, a víz elfőtt, a kása odaégett.
Megint tüzet rakott, öntött a zsákból lisztet a szitába, és hozzáfogott, hogy
megszitálja, de akkor eszébe jutott, hogy az idő repül, a munka meg sok:
„Hátamra kötöm én az aludttejes csuprot. Míg a lisztet rostálom, a vaj magától
is megköpülődik!”
Úgy is tett.
Míg a
lisztet rostálta, a csupor hol jobbra lődörgött a hátán, hol meg balra, és
lassacskán elkészült a vaj. Nagyon megörült az ember, hogy milyen leleményes
volt.
De megint
megjárta.
Állva
kényelmetlen volt a tésztát kavarni, letérdelt hát, a csupor meg felfordult, és
mind kicsurgott belőle, ami benne volt. Az ember nagy üggyel-bajjal leoldotta a
hátáról a csuprot, felmosta a padlót, felhintette hamuval, hogy hamarabb
megszáradjon.
És megint a
tésztához látott. Mikor elkészült vele, látta, hogy meleg a kemence, beletette
a tésztát.
Az ajtó
előtt bégetni kezdtek a juhok. Az ember kapta a rézcsöbröt, és futott, hogy
megfejje őket. Először a juhokat fejte meg. Nem volt könnyű, mert nem voltak a
kezéhez szokva. Mikor aztán a kecskét kezdte fejni, az kétszer is kiszakította
magát a kezéből, harmadszorra meg úgy felrúgta a csöbröt, hogy a fele se maradt
benne a tejnek.
Nagyon
elfáradt az ember. Mikor végre megfejte a juhokat is, a kecskét is, visszament
a házba - hát a lángos mind megégett. Gondolta, legalább a tejet felforralja.
„Nem bajlódok a kemencével, rakok tüzet odakinn, azon forralom fel a tejet -
gondolta -, úgy könnyebb is, meg gyorsabb is.”
Már a
csillagok is feljöttek, sötét volt az udvaron. Tüzet rakott, fölébe akasztotta
a rézcsöbröt, fogott egy kanalat, és kevergette a tejet, hogy oda ne kozmáljon.
Az asszony
meg épp jött hazafelé. Már messziről meglátta, hogy tűz ég a ház mellett, és
elcsodálkozott. „Mire az neki?” - gondolta magában, és sietett haza. Az ember
észre se vette, és már ott is volt.
- Mi
történt, miért gyújtottál itt tüzet?
- Gondoltam,
az udvaron forralom fel a tejet, így kényelmesebb.
Felforrt a
tej. Az asszony felkapta a csöbröt, és bevitte a házba. Az ember elmondta, mi
minden történt vele egész nap.
- Megéheztem
- mondta az asszony -, adj ennem!
- Csak tej
van, egyéb semmi, nem volt időm főzni, egész nap azt se tudtam, hol áll a
fejem. Tudod mit, asszony, holnap inkább maradj te itthon, és láss a házi munka
után, majd én legeltetem a juhokat.
Attól fogva
sohase mondta az ember, hogy az ő munkája nehezebb. És boldogan éltek.