Egyszer a ló
elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a jó fű. Ment,
mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt kérdezte:
- Hová mégy,
te ló?
A ló azt
felelte:
- A hegyek
közé. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek
nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni
sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Vigyél
magaddal - kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb
lesz ott.
- Gyere hát,
menjünk együtt - felelte a ló a kakasnak.
És ketten
mentek tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel
pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a
báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:
- Mondd
csak, ló testvér, hova mégy?
A ló azt
felelte:
- A hegyre.
Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron
a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol.
Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Vigyél
magaddal - kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb
lesz ott.
- Jól van,
gyere velünk a hegyre - felelte a ló a báránynak.
És hárman
mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány. Csak nappal
mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek,
találkoztak a kisnyúllal.
A kisnyúl
megkérdezte a lótól:
- Mondd
csak, ló testvérem, hova mégy?
A ló azt
felelte:
- A hegyre.
Azt beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A
füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda,
ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Kérlek,
vigyél magaddal engem is - kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az állam.
Jobb lesz a hegyen.
- Jól van,
menjünk együtt a hegyre - felelte a ló a kisnyúlnak.
És négyen
mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány, a bárány
után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok
szokták. Hanem egy reggel a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta
egy farkasfalka. A farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat,
a kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a fogukat.
- Rohanjátok
meg őket! - üvöltött fel a legfiatalabb farkas. - Még őrizőjük sincs. Hej, de
nagy lakomát csapunk!
A többi
farkas vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:
- Dehogyis
rohanjuk meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt, hogy
ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.
- Hát ti
csak maradjatok, én magam is elbánok velük! - kiáltotta a fiatal farkas, és
kiugrott az útra.
- Mit akarsz
tőlünk? - kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl elébe
állt.
- Add ide a
bárányt - mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged nem
bántalak.
- De buta
vagy te, farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi. Ha
éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!
A farkas
összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az felágaskodott,
nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és leszorította a földre. A
bárány odafutott, és hátulról csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a
farkas hegyibe repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt.
Csak a
kisnyúl ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.
A farkasból
majd kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt is vissza
oda, ahol a falka várta.
- No, hát
megebédeltél, testvér? - kérdezték az öreg farkasok.
- Fussunk innen
gyorsan, mert mindjárt utolérnek! - kiabálta a fiatal farkas, de meg se állt.
A falka
megriadt, futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk. A legöregebb
farkas felordított:
- Pihenjünk
már, nem bírom szusszal!
Megálltak,
és az egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:
- Azt mondd
meg legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?
- Jaj, ne is
kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a ló a földnek
szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a hátamat. A harmadik szurkált
valamivel és rikoltozott. A negyedik meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy
ránk hozza a népet meg a kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!
Hát így
menekült meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.