Élt egy városban
egy szegény öregember meg a felesége. Az öreg arról volt híres, hogy minden
talányt megfejt, minden csalafintaságot kiszimatol. Még azt is beszélték
felőle, hogy a sokadalomból is ki tudja választani a tolvajt.
Abban a
városban pedig negyven tolvaj élt.
Mindenki
tudta, de senkinek se sikerült elfogni őket. Történt egyszer, hogy kirabolták a
padisah kincstárát. A padisah hívatta a szegény embert, és azt mondta neki:
- Azt
beszélik, te megfejtesz minden talányt, kiszimatolsz minden csalafintaságot,
még a sokadalomból is kiválasztod a tolvajt. Ellopták az aranyamat a
kincstárból. Adok neked negyven napot. Találd meg a tolvajt, és megjutalmazlak.
De ha meg nem találod, megparancsolom a hóhérnak, hogy csapja le a fejed.
Szomorúan
ment haza az öregember.
- Mit
mondott a padisah? - tudakolta a felesége.
- A padisah
magához hivatott, és azt mondta: „Azt beszélik, te megfejtesz minden talányt,
kiszimatolsz minden csalafintaságot, még a sokadalomból is kiválasztod a
tolvajt. Ellopták az aranyamat a kincstárból. Adok neked negyven napot. Találd
meg a tolvajt, és megjutalmazlak. De ha meg nem találod, megparancsolom a
hóhérnak, hogy csapja le a fejed.”
- Jaj
nekünk, hát hogy tudnád te megismerni a tolvajt! - siránkozott az öregasszony.
Búsultak,
búslakodtak, csak nem bírták kitalálni, hogy menekülhetnének ki a bajból. De a
tolvajok, akik az aranyat elvitték, megneszelték, hogy a padisah varázslattal
akarja kitudni, ki lopta el az aranyat, és megijedtek. Szürkületkor
összegyűltek, és a legöregebb tolvaj azt mondta:
- Esténként
az öregember meg az asszony mindig elmondják egymásnak, hogy mit láttak aznap.
Küldjük el egyikünket az öreghez, hallgassa ki, miről beszélgetnek, és mondja
el nekünk.
Elküldték a
tolvajok az egyik társukat az öreghez. A tolvaj az ablakhoz lopakodott,
odatartotta a fülét, és meghallotta az öregember hangját:
- Összesen
negyven volt, egy odavan, maradt harminckilenc.
Az öreg a
napokat értette: negyven napot adott neki a padisah, és egy már letelt. Hanem a
tolvaj visszafutott a többiekhez:
- Rólunk
beszélnek, és tudnak mindent. A tulajdon fülemmel hallottam, mikor az öreg azt
mondta: „Negyven volt, egy odavan, maradt harminckilenc.” Ugyan miről beszéltek
volna másról? Hiszen hogy én elmentem, harminckilencen maradtatok itt.
Nagy
riadalom támadt a tolvajok közt, és másnap megint el akartak küldeni valakit,
hogy kitudja, milyen veszedelem fenyegeti őket. De most úgy határoztak, hogy
kettőt küldenek. Odasettenkedtek a tolvajok az öregember házához, és egyszer
csak meghallották az öreg hangját:
- Negyven
volt, kettő odavan, maradt harmincnyolc.
- Igen,
kettő odavan - felelte az öregasszony.
A tolvajok
visszarohantak a társaikhoz, és egymás szavába vágva ordították:
- Mindent
tudnak! A tulajdon fülünkkel hallottuk, hogy az öreg azt mondta az asszonynak:
„Negyven volt, kettő odavan, maradt harmincnyolc.” Az öregasszony meg azt
felelte: „Igen, kettő odavan.” Hát ki másról beszéltek volna? Hiszen mikor mi
ketten elmentünk, harmincnyolcan maradtatok.
A vezér
gondolkodott, gondolkodott, tanácskozott a többiekkel, és végül azt mondta:
- El kell
vinni az aranyat az öregnek, majd ő visszaadja a padisahnak, különben meg nem
menekülünk az akasztófától. Majd az öreg beszél rólunk a padisahnak.
Másnap
elment az egyik tolvaj az öregemberhez. Vitte az aranyat is, és így szólt:
- Itt van az
arany, amit a padisah kincstárából elloptunk. Vidd el a padisahnak. Csak bennünket
ne árulj el!
De az öreg
nem vette el az aranyat.
- Ha
elviszem a padisahnak, megkérdi, hogy hol vannak a tolvajok. Mit mondok neki?
Azt hiszi, én raboltam ki a kincstárat, és felakasztat.
- Mit
tegyünk? Segíts rajtunk, nem akarjuk, hogy megöljenek bennünket! - rimánkodott
a tolvaj.
- Ha
besötétedik, vigyétek vissza magatok az aranyat oda, ahonnan elvettétek. Akkor
a padisah nem kérdezi meg, hogy hol vannak a tolvajok.
A tolvaj
hazaszaladt. Gondolkoztak, gondolkoztak a tolvajok, és úgy gondolták, hogy
igaza van az öregembernek. Mikor besötétedett, visszavitték az aranyat a
helyére.
Reggel a
nagyvezír jelentette a padisahnak, hogy az arany megint ott van, ahol volt.
Csodálkozott a padisah: ilyen gyorsan megtalálta az öreg a tolvajokat!
Hívatta az
öreget, és így szólt hozzá:
- A
bölcsességed megmentette a kincstáramat Mit kérsz jutalmul?
Megörült az
öreg, hogy nem öleti meg a padisah, és felkiáltott:
- Örökké
éljen a padisah, nekem nem kell semmi! Engedj haza, a tolvajokat pedig ne
keresd többé!
A padisah
megparancsolta, hogy engedjék el az öregembert.