Élt egyszer
egy faluban egy gazdag aga. De nem érte be a gazdagságával, se a nagy
tisztelettel, amivel a falubeliek körülvették. Arra vágyott, hogy mikor a mulla
a Koránt olvassa, Allah neve helyett az övét mondja. Elment hozzá, és azt
mondta:
- Adok neked
harminc szopós bárányt, ha az én nevemet mondod, mikor a Koránt olvasod.
A mulla
ráállt. Pénteken, mikor a mecsetben összegyűltek a hívek, a mulla nekifogott az
olvasásnak, és mikor a Koránban Allah neve következett, az agáét mondta.
De
véletlenül ott volt a mecsetben a szomszéd falu mullája is. Nem tudott a mulla
meg az aga egyességéről. Mikor meghallotta az aga nevét, felkiáltott:
- Nem! Nem
úgy van az!
Hanem a
másik mulla meg se rezzent. Elnyújtott, unalmas hangon, mintha az imádságot
folytatná, azt mondta:
- Hallgass,
mulla, harminc bárányt ad érte: húsz nekem, tíz neked.
A szomszéd
mulla megértette, és elhallgatott.
Azt mondják,
azóta járja az a mondás, hogy „A mulla harminc bárányért a Koránt is eladja”.