Mátyás
király egyszer éppen haditanácsot tartott vezéreivel, mikor ajtónálló
jelentette, hogy hírnök jött a lengyel határról.
- Várjon egy
kicsit - rendelkezett Mátyás.
-
Lóhalálában jött, olyan fáradt, alig tántorog.
- Pihenje ki
magát.
- Háborús
hírt hozott.
- No, azzal
meg különösen ráér. Abból már van három fogásra való. Az övét eltesszük
csemegének.
Háromfelől
is fenyegette ellenség az országot, éppen azokon osztozott Mátyás vezéreivel.
- A török
császárt megtartom magamnak - mosolygott jókedvűen. - Az ellenségnek csak a
nagyját szeretem. Hát a német szomszédot ki vállalja?
Tízen is
csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta közülük.
- Kelmedet
már megszokta a német. Jól se esnék neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a
cseheknek ki mond fogadjistent?
Erre meg az
erdélyi vajda ugrott fel a székről. Nagy harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha
máris csehet enne.
- De már
azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyás-napi ajándékul a cseh
királyt.
- Derék lesz
- hagyta helyben Mátyás. - Hát most nézzük a csemegét.
Bebocsátották
a pihegő hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba szólította
hadinépét. Étvágyat kapott a többitől, ő is akar harapni egy darabot Magyarországból.
Nagy
csattanás hallatszott erre, pedig nem is villámlott. Kinizsi Pál ütött az
asztalra. A király legkedvesebb emberének ez is szabad volt.
- Kitöröm a
fogát! - dörögte szikrázó szemmel.
- Pál, Pál,
minek ez a nagy dér-dúr? - feddette mosolyogva a király.
- Mióta
vadászik egerekre az oroszlán? Macska is elég lesz a lengyel határra.
Macskáknak
az apródjait hívta Mátyás. És megtette azt a csúfot a lengyel királlyal, hogy
csakugyan macskát küldött ellene.
Két kis
apródját behívta magához. Lobot vetett a képük, parázslott a szemük, mikor
meghallották, mekkora tisztesség várakozik reájuk.
- Hét vezért
persze nem küldhetek egy ellenség ellen - nézett végig rajtuk kedvtelve Mátyás.
- Hadd látom, melyik közületek a legarravalóbb.
- Apróra
vágom a lengyelt! - fogadkozott az egyik.
- Makká
töröm! - bizonykodott a másik.
Volt olyan
is, aki répává akarta darabolni, olyan is, aki korpává őrölte volna.
- Kis csupor
hamar forr - nevetett Mátyás. - Azt választom, aki nemcsak erővel, hanem ésszel
is győzi.
Azzal
bevezette őket a címeres terembe. Annak a közepén le volt terítve egy nagy
szőnyeg, annak a közepén feküdt egy aranyalma.
- No,
úrfiak, az lesz a vezér, aki fölveszi az almát a szőnyegről - intett Mátyás az
apródoknak.
Heten
nyolcfelől szaladtak volna érte, de a király rájuk kiáltott:
- Ohó,
lassan a testtel! Az almát úgy kell fölvenni, hogy nem szabad a szőnyegre
lépni.
Visszahőköltek
a fiúk, és megzavarodva néztek egymásra. A legbátrabb aztán megszólalt közülük:
- Bottal is
szabad hozzáérni?
- Ahogy csak
jólesik, fiúk - biztatta őket Mátyás.
Szaladnak
aztán botért, hálóért, horogért, de mind nem ért az semmit, egy sem ért el az
almáig.
- Lehetetlen,
amit kívánsz, urunk királyunk - csüggesztették le szomorúan a fejüket az
apródok.
- Az én
apródaimnak nem szabad ilyent mondani - húzta össze a szemöldökét Mátyás. - Ész
kell ide, hamar kész.
Az egyik
fiúnak - hosszú szőke fürtű, jegenyenövésű, szelíd szemű legényke volt -
hirtelen megvillant a szeme.
- Én már
tudom - mondta. Azzal lehajolt, fölemelte a szőnyeget az egyik sarkánál fogva,
s addig göngyölgette befelé, míg a közepéig nem ért. Akkor aztán fölvette az
almát a tenyerére, s térden állva tartotta oda Mátyás elé.
-
Parancsolj, uram királyom!
- Tedd el,
fiam, tied a vezérség - ütött a vállára Mátyás. - Hajnalra indulhatsz is a
sereggel. Ha a karod is úgy helyén van, mint az eszed, szerencsével jársz.
Két hét
múlva Jajcában ostromolta a törököt Mátyás, mikor megint hírnök kereste a
lengyel határról. A magyarok körülfogták a lengyel hadat, megadta magát
kényre-kegyre: ezt a hírt hozta.
- Köszöntöm
a kis vezért - üzente vissza Mátyás -, remélem, nem esett semmi baja.
-
Lándzsaszúrás érte a vállán.
- Küldünk a
sebére puha takarót.
Drága
bársonypalástot kapott a kis apród, és nemesi címert: páncélos kar tart
aranyalmát égszínkék mezőben. Ő lett az őse az Almássy nemzetségnek.