A
szöcskeember olyan faluban élt, amelynek lakói lazacokat fogtak, és azokat
télire megszárították. Azt mondták a szöcskeembernek:
- Gyere,
segíts te is nekünk. Itt a nyár, sokat kell dolgoznunk, hogy legyen elég,
ennivalónk télire.
A
szöcskeember így felelt:
- Nem
szeretek dolgozni, hanem játszani, Ugrálni, zajongani szeretek. Nem szeretem a
lazacot, füvet szeretek enni, és fű van éppen elég körös-körül.
Eljött aztán
a tél, és a füvet mély hó fedte. Fázott és éhezett a szöcskeember. Éhségében
kérte az indiánokat, adjanak neki szárított lazacot. Az indiánok azonban
haragudtak rá, s azt mondták, menjen, játszadozzon most is, és egyék füvet.
- Ezentúl
szöcske leszel. Lusta voltál a munkához, nem segítettél lazacot fogni, egyél
hát ezentúl füvet, és amíg mások szorgoskodnak, a te időd azzal telik, hogy
ide-oda ugrálsz és zajongsz.