Ünnepséget
rendeztek a farkasok a nagy folyam torkolatánál. Az ünnepségre meghívták a
dámvadak törzsfőnökeit, s azok el is mentek a nagy folyam torkolatához.
Amikor
odaértek, letelepedtek a réten, szemben a farkasokkal. A farkasok ekkor így
beszéltek:
- Hé ti
dámvadak, itt velünk szemben, kezdjetek el nevetni!
De a
dámvadak ezt mondták:
- Először ti
nevessetek!
- Jó, akkor
mi nevetünk először - mondták a farkasok, és rá is kezdtek: - Hahahaha...
hihihihi... És most rajta, nevessetek ti, dámvadak, itt velünk szemben!
És akkor a
dámvadak kedvetlenül nevettek, így:
- Mmm...
Mmm...Mmm...
És ismét a
farkasok nevettek:
- Hahaha...
hihihi...
És a
dámvadak megrettentek, mikor meglátták a hahotázó farkasok nagy, éles fogait.
A farkasok
ekkor azt mondták:
- Most
megint rajtatok a sor, nevessetek! De ne csukott szájjal! Elvégre senki sem
nevet csukott szájjal. Nyissátok ki jó nagyra a szátokat, rajta! Nevessetek!
És a
dámvadak rákezdtek:
- Hahaha...
hihihi... - nevettek, és nagyra nyitották a fogatlan szájukat.
Mikor a
farkasok látták, hogy a dámvadaknak nincs foguk, rájuk vetették magukat,
széttépték, fölfalták a dámvadak törzsfőnökeit. Csak egy menekült meg, ő vitte
hírül társainak, hogy mit tettek a farkasok.
A dámvadak
azóta is rettegnek a farkasoktól.