Élt egyszer
egy egérnagyanyó és a pöttömnyi kisunokája. A kisegér egy szép napon felkerekedett,
hogy nyakába veszi a világot. Az öreganyja pogácsát, szárított medvehúst
készített neki, és elkísérte az egérlyuk széléig.
Elindult a
kisegér, ment, vándorolt, ki tudja, meddig, igen nagyon sokáig, reggeltől
egészen estelig. Akkor tért haza a nagy útról.
- Hej,
öreganyám! - kiáltotta már a küszöbön. - Megtudtam, hogy én vagyok a
legerősebb, legügyesebb, legvitézebb az egész vidéken. Nem is tudtam eddig.
- Aztán
hogyan tudtad meg? - kérdezte az egéröreganyó.
- Hát az úgy
volt - kezdte a kisegér -, hogy kibújtam a lyukból, és mentem, mentem, egészen
a tengerig. Se széle, se hossza annak a tengernek, iszonyatos volt, s csak úgy
csapkodtak a hullámok. De én nem ijedtem ám meg tőle! Belevetettem magam és
átúsztam. Csodálkoztam is, milyen jól úszom.
- Hol van az
a tenger? - kérdezte az öreganyja.
- A
lyukunktól napkelet felé.
- Ismerem
azt a tengert. Rénszarvas szaladt erre a múltkor, annak a patája nyomában gyűlt
meg a víz.
- Hallgasd
csak tovább! - folytatta a kisegér. - Megszárítkoztam a napon, és továbbmentem.
Hát egy roppant hegy tövébe értem, de olyan magas volt az a hegy, hogy a
csúcsán megakadtak a felhők. Rengeteg erdő a tetején. Már csak nem kerülöm
meg - gondoltam. Nekifutottam és átugrottam! Magam is csodálkoztam, mekkorát
tudok ugrani.
- Azt a
hegyet is ismerem - bólintott az öreganyó. - Vakondtúrás van a
szarvasnyom-tengeren túl, egy bokor zöld fű nő a tetején:
Sóhajtott az
unokája, de csak mondta tovább:
- Megyek
tovább, mit látok? Két hatalmas medve viaskodik egymással. Egy fehér meg egy
fekete. Bőgnek, üvöltenek, egymás csontjait tördelik. Csakhogy én nem féltem
tőlük! Közébük rontottam, és az egyiket jobbra röpítettem, a másikat balra!
Magam is csodálkoztam, hogy puszta kézzel elbánok két medvével.
- Ismerem
azokat a medvéket is - felelte rá az egéröreganyó az egyik a fehér pille, a
másik a légy.
Erre már
sírva fakadt a kisegér.
- Hát akkor
se erős nem vagyok, se ügyes, se vitéz? Szarvasnyomot úsztam át, vakondtúráson
ugrottam keresztül, pillét meg legyet gyűrtem le?
Azt mondta
erre bölcsen az öreganyó:
- Egy ilyen
pöttömnyi kisegérnek, mint te vagy, a szarvasnyom: végtelen tenger, a vakondtúrás:
égig érő hegy, a pille meg a légy: medvék. Ha nem ijedtél meg egyiktől sem,
akkor csakugyan te vagy a legerősebb, legügyesebb és a legvitézebb kisegér az
egész vidéken.