Ha a fej
meghal, utána vész a test is. Attila után széthullott roppant birodalma. A
meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen fordították a
fegyvert. Véres csatákban elhullottak Attila fiai. Csak egy maradt közülük
életben, a legkisebb, legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek
megosztoztak Attila országán, Csaba vezér összegyűjtötte a megmaradt hunokat,
és azt mondta nekik:
- Messze,
messze, ahol a nap támad, Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar
testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza, újra
elfoglalni Attila apánk országát.
Föl is
kerekedett erre a hun sereg, mindössze néhány ezer vitéz asszonyostul,
gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak
partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.
- Egyik fele
velem jön Szittyaországba, hírt vinni a testvéreknek, másik fele itt marad a
magas bércek közt, és visszavár bennünket.
Azokat, akik
ott maradtak, megtanította kőből, fából házat építeni a sátor helyett, s azt
mondta nekik:
Meddig a tűz hideg nem lesz,
meddig a folyó le nem foly,
meddig télre tavasz derül,
meddig égből jön az áldás,
addig, jó népem, itt székelj!
meddig a folyó le nem foly,
meddig télre tavasz derül,
meddig égből jön az áldás,
addig, jó népem, itt székelj!
És lett e
nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradni,
megígérte nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha
azt üzenik, hogy bajban vannak.
- Üzenhettek
tűzzel, vízzel, hírmondótok lehet a levegő vagy akár maga földanyánk is.
Alig
lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentő szél zúgatta körülöttük az
erdőt, hozta az üzenetet a levegő:
- Vissza,
Csaba, vissza, bajban van a székely!
Rögtön
visszafordultak a hunok, s mind levágták az ellenséget.
Aztán újra
megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta
útjukat. Víz hozta az üzenetet:
- Vissza,
Csaba, vissza, bajban van a székely!
Harmadszorra
már hetedhét országon túl jártak, mikor jeges förgeteg zúdult rájuk rettenetes
égzengéssel, villámlással. Égi tűz hozott üzenetet.
Visszafordultak,
megint megmentették a székely véreiket az ellenségtől. Azután már akadály
nélkül elérkeztek Szittyaországba.
A magyarok
nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat,
kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökéről, és végre azt mondták
nekik:
- Most még
gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még
arra. Maradjatok nálunk addig, azután majd együtt induljunk!
Le is
telepedtek Csabáék a magyarok közt. Szépen meg is öregedtek, szemüket is
lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették őket szép zöld hantok alá,
lovastul, kardostul.
Ott aludtak
aztán száz meg száz esztendeig háborítatlanul. Akkor megint ellenség fogta
körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb, még hatalmasabb, mint azelőtt. Egy
álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt az ellenség!
Sötét
éjszakán utolsó csatájukat vívták. Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a
nagy viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:
- Hej, Csaba
apánk, most már te sem segítsz meg bennünket!
Bizony, most
is megsegítette.
Székely
lábak dobogása végigszaladt hetedhét ország földjén, s megrezzentette a halott
hunokat a zöld halmok alatt.
- Ébredj,
Csaba, ébredj, bajban van a székely!
Abban a
pillanatban Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás támadt az égboltozaton.
Zabla csörgött, kard csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai tűntek föl az égen
a csillagok között.
- Ne hagyd
magad, székely! Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élőt! - Új erőre
kaptak a székelyek.
Az
ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét, futott esze nélkül, ki
merre látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?
A székelyek
megszabadultak. Csaba vitézei pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton,
amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban, amit paripáik patkói tapostak,
megmaradt az égen, s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely ember ma
is Hadak útjának hív. Megláthatjátok az égen minden este, ha fölnéztek rá.