Egy
cigánylegény éjszakának idején hazafelé ment a Mediáson tartott Margit-napi,
július 13-i országos vásárról. Vidám volt, és jókedvűen, tántorogva botorkált
végig az országúton, közben pedig hegedült hozzá. De mikor rátért az erdei
ösvényre, eltévedt, és egy farkasveremben kötött ki. Sokáig ide-oda kóválygott
benne, hátha kikeveredhetne valahogyan belőle. A verem falai azonban túlságosan
magasak voltak, így hát minden igyekezete kárba veszett. Végül megadta magát
sorsának, leült az egyik sarokban, és csendben maradt.
Egy idő múlva
arra jött a farkas, és szintén beleesett a verembe. Alaposan megijedt, mikor
meglátta a tüzes szemű, villogó fehér fogú szörnyeteget, behúzódott hát a
másik sarokba, és ott lapított csendesen.
Kis idő
múlva aztán arra vitt a róka útja is, és ő is beesett közéjük. Amint meglátta a
sarokban a tüzes szemű, villogó fehér fogú szörnyeteget, azt gondolta magában:
„De hiszen ez maga a megtestesült ördög!” Félelmében nem látta jól, ki is lehet
a másik sarokban, így behúzódott a verem harmadik szögletébe, és csendben
maradt.
Végül egy
szamár jött végig ugyanazon az úton, és bumm!, ő is beleesett a verembe. Abban
a pillanatban észrevette az égő szemű, villogó fogú szörnyeteget, és alaposan
megijedt - bemászott hát a negyedik sarokba.
A cigány
reszketett a félelemtől, és hogy valamiképpen úrrá legyen rajta, álla alá fogta
a hegedűjét, és elkezdett rajta játszani.
A hegedűszót
azonban sem a farkas, sem a róka, sem pedig a szamár nem képesek elviselni, így
hát a farkas borzalmas vonításba kezdett, a róka ugatott, a szamár meg iázott.
- Ó, hát ti
vagytok itt, sógorok? - kiáltotta oda a róka a farkasnak és a szamárnak. -
Mindnyájan elvesztünk, ha nem hallgattok a tanácsomra. Szamár komám, te menj
oda a verem falához, és állj a hátsó lábaidra, akkor aztán én és a farkas komám
kimászunk a hátadon, és aztán tégedet is felhúzunk!
A szamár úgy
tett, ahogy a róka mondta, akkor azután a róka és a farkas kiugrottak, de
bizony eszük ágába sem jutott, hogy a szamarat is felhúzzák, hanem örültek,
hogy megmenekültek a veszélytől.
- Isten
segítsen meg! - kiáltották oda a szamárnak, és már el is tűntek.
A cigány is
megörült, amikor meglátta, hogy egyedül maradt a szamárral, mert azt jól
ismerte. Abbahagyta a hegedülést, és így szólt hozzá:
- Ne félj
tőlem, füleském, hiszen én vagyok a grabeni Midi, a kovács, aki rád verte a
patkót!
Erre a
szamárból is elszállt a félelem, így azután mindketten nyugodtan aludtak másnap
reggelig.