A kiskacsa
illegve-billegve világkörüli útra készült, amikor odajött hozzá az ugribugri
béka, és megkérdezte:
- Hová, hová, kiskacsa?
- Messze, a nagyvilágba! -
Felelte a kiskacsa.
- Én is veled tarthatok? -
A béka így vartyogott.
- Hát ülj fel a farkamra! -
Felelte a kiskacsa.
- Messze, a nagyvilágba! -
Felelte a kiskacsa.
- Én is veled tarthatok? -
A béka így vartyogott.
- Hát ülj fel a farkamra! -
Felelte a kiskacsa.
Azzal a béka
feltelepedett a kiskacsa farkára, és elindultak együtt. Akkor jött a nagy
malomkő, és megkérdezte:
- Hová, hová, kiskacsa?
- Messze, a nagyvilágba! -
Mondták kacsa és béka.
- Veletek tarthatok-e? -
Malomkő ezt kérdezte.
- Hát ülj fel a farkamra! -
Ezt vartyogta a béka.
- Messze, a nagyvilágba! -
Mondták kacsa és béka.
- Veletek tarthatok-e? -
Malomkő ezt kérdezte.
- Hát ülj fel a farkamra! -
Ezt vartyogta a béka.
A nagy
malomkő felpattant a béka farkára, és így indultak lassan, lépésben tovább.
Akkor jött a
piros arcú parázs, és megkérdezte:
- Hová, hová kiskacsa,
Malomkő meg kisbéka?
- Messze a nagyvilágba! -
Felelték rá mindhárman.
- Veletek mehetek-e? -
A parázs ezt kérdezte.
Malomkő meg azt mondta:
- Ülj fel hát a farkamra!
Malomkő meg kisbéka?
- Messze a nagyvilágba! -
Felelték rá mindhárman.
- Veletek mehetek-e? -
A parázs ezt kérdezte.
Malomkő meg azt mondta:
- Ülj fel hát a farkamra!
Erre a
pirosan izzó kis parázs is felkuporodott, és nagyon vidám és boldog volt, hogy
lám, ő is világot láthat! Így utaztak tovább, és elértek a folyóhoz.
A kiskacsa
beúszott, és mikor a víz közepére ért, megszólalt:
- Most tartsátok fönt magatokat, énnekem le kell merülnöm, hogy halacskát
fogjak magamnak!
Ó, jaj!
Bizony jaj volt ekkor a malomkőnek meg a parázsnak: mindketten beleestek a
vízbe. A malomkő azon nyomban lemerült a folyó fenekére, és soha többé senki
nem látta. A parázs ugyan fönnmaradt a víz színén, de egyszeriben nem volt
többé piros az orcája, hanem olyan feketére vált, mint a halál, s így csorgott
le a tengerig.
Csupán a
kiskacsa meg a béka maradtak életben, mivel ők mindketten tudtak úszni, és majd
megpukkadtak a nagy nevetéstől, és még a mai napig is nevetnek tán egyvégtében.
Azok az emberek azonban, akik ezt a történetet nem ismerik, csak azt mondják
rájuk, hogy hápognak és brekegnek!