Egy ember
fogta egy szép napon a puskáját, és elment, hogy lőjön valamit ebédre. Amint
megy, mendegél, egyszerre különös hangot hall föntről. Fölnéz, hát egy nagy
csapat vadlúd húz odafönt énekelve:
Le-li-la, le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Fölemelte a
puskáját, és lelőtt egyet közülük. A madár énekelve bukott alá:
Le-li-la, le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Hazavitte a
ludat, a felesége megsütötte ebédre. Amikor azonban éppen kopasztotta, gyönyörű
szárnytollai egyenként kiröppentek az ablakon. Mikor a tűzhelyre rakta a ludat,
sülés közben fojtott hangon egyfolytában ezt lehetett hallani:
Le-li-la, le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Mikor
megsült, az asszony föltálalta az ételt, a férje fogta a kést meg a villát,
hogy felszelje, ismét felhangzott az ének:
Le-li-la, le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Éppen bele
akarta szúrni a villát a pecsenyébe, szárnysuhogás, szárnycsattogás
hallatszott, és az egész vadlúdcsapat már repült is be az ablakon énekelve:
Le-li-la, le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Mindegyik
egy-egy szárnytollat hozott a csőrében, és beleszúrta a tollat az asztalra tett
lúdpecsenyébe, aztán kiemelték a tálból, és kiszálltak vele az ablakon át.
Énekük meg sokáig visszacsengett a megdöbbent ember és asszony fülében:
Le-li-la, le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la, le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!