Igazságos Mátyásnak engem csúfoltak kisdeák koromban.
Azért csúfoltak annak, mert nagyon sok bajom volt az igazsággal. Ha a Pali
bátyám akkora mákos kalácsot kapott, mint én, akkor azt mondtam, hogy ez nem
igazság.
- Miért ne volna igazság, te? - csudálkozott
édesszülém.
- Azért, mert én kisebb vagyok, nekem nagyobb kalács
járna.
Mikor meg barackérés idején én is annyi szem barackot
kaptam, mint a Gyurka öcsém, akkor meg azon keseredtem el.
- Nem ez volna az igazság - morogtam durcásan.
- Hát mi volna, te igazságos Mátyás? - mosolygott
édesatyám.
- Az, hogy én több barackot kapjak, mert én vagyok a
nagyobb.
No, egyszer aztán meg is jártam a nagy
igazságkereséssel. Nem felejtem el, ha olyan öreg leszek is, mint az országút.
Esős, hűvös nap délutánján az utcai szobában
szorgoskodtunk mind a hárman, mikor egyszerre csak a Gyenes Pista ránk zörgette
a zsalut.
- Gyertek ki, fiúk, nézzétek meg a szarkámat!
A Palkó kalamusa erre egyszerre keresztbe tette a
lábát. A Gyurka ceruzája akkorát ugrott, hogy menten kitört a hegye. Az én
körzőm meg elkezdett nyikorogni a rajzpapíron:
- Jobb odaki, jobb odaki!
Legelőször Palkó somfordált ki. A tornácig ki is
jutott szerencsésen, de éppen ott pipázgatott édesapánk.
- Hova, hova, Palkó? - kérdezte tőle. Palkó bágyadtan
simogatta végig a homlokát.
- Nagy meleg van a szobában, szinte szédelgek már
tőle. Azt hiszem, édesapám, jót tesz neki a friss levegő.
- Igazad van, lelkem gyermekem - bólintott édesapánk.
De már akkor Gyurka is ott ágaskodott az ajtóban nagy
dideregve.
- Jaj, édesapám, de hideg ez a szoba! Egész
meggémberedett a kezem a ceruzán. Azt hiszem, a friss levegőn fölmelegednék egy
kicsit.
Édesapánk szakasztott úgy bólintott, mint az előbb.
- Igazad van, lelkem gyerekem!
No, nekem se kellett egyéb, ahogy kihallgattam a két
beszélgetést a nyitott ajtón. Odasompolyogtam a küszöbre, s úgy tettem, mint
aki nagyon meg van zavarodva.
- Édesapám!
- Tessék!
- Hogy lehet az, hogy Palkónak is igaza van meg
Gyurkának is?
- Az ám, ni - komolyodott el egy kicsit édesapám -,
neked is igazad van, édes fiam. Nézzük, no, hideg-e az a szoba, vagy meleg.
De mire ő kitanulta az igazságot a szobában, akkorra
én már a szarkát tanítottam deákszóra az utcán. Meg is tanítottuk, mire
bealkonyodott, úgy, hogy okosabb lett nálunk, mert elröpült.
Esti harangszó vetett haza bennünket. Édesapánk már
ott várt bennünket a nagy karosszékben. Az nem lett volna baj, csakhogy a
légycsapó is a kezében volt, pedig aranyért se lehetett legyet kapni a házban.
Először Palkón próbálta ki, mit tud a légycsapó,
azután Gyurkát simogatta végig vele, s mikor én kerültem sorra, akkor azt
mondta édesapánk:
- Ohó, igazságos Mátyás, neked a nyeléből juttatok!
Juttatott is, az Isten áldja meg a kezét, s utoljára
mégiscsak elmosolyogta magát.
- Látjátok, nekem is igazam van.
Most már mindenkinek igaza volt.