amelyben Kanga és Zsebibaba megjelennek az Erdőben,
később Malacka megfürdik
Nem nagyon
tudta senki, honnan jöttek, egyszer csak itt voltak az Erdőben. Kanga és
Zsebibaba. Mikor Micimackó megkérdezte Róbert Gidát: - Hát ezeket mi szél
hozta? - Róbert Gida azt felelte: - Nagyon rendes cél; te már tudod, mire
célzok, Micimackó. - És Micimackó, aki egyáltalán nem tudta, azt felelte:
- Vagy úgy!
- Aztán kétszer bólintott, értelmesen hozzátette: - No persze: a rendes cél! -
Aztán gyorsan elfutott Malackához, megtudni, hogy ő mit fog szólni hozzá.
Malacka házában ott találta Nyuszit. Így hát módjukban volt megbeszélni a nagy
eseményt.
- Ami nem
tetszik nekem a dologban - mondta Nyuszi -, kérlek szépen, tudod, úgy értem,
hogy itt vagyunk mi: Micimackó, Malacka meg én... és akkor egyszerre...
- És Füles -
mondta Micimackó
- Persze,
Füles... És akkor egyszerre csak...
- És Bagoly
- mondta Füles.
- És
Bagoly... És akkor egyszerre...
- És Füles!
- vakkantott Micimackó diadallal. - El is felejtettem Fülest.
- Ugye,
látod? - mondta Nyuszi gondolkodva, aztán óvatosan: - Mind, mind, akik itt
vagyunk, és akkor egyszerre csak arra ébredünk egy reggel, hogy mi történik? Az
történik, hogy itt tekereg közöttünk EGY NAGY, ERŐS ÁLLAT. Egy nagy, erős
állat, akinek a hírét se hallottuk eddig. Valaki, aki - bocsánat! - de kissé
különös fogalmakat hordoz a családi életről... Ugyanis az egész családját
zsebre rakja, és a zsebében hordja, és azonkívül a fogalmat is hordozza. Most
gondold el, ha én is zsebre vágnám a családomat, hány zsebre volna szükségem!
- Tizenhatra
- mondta Malacka.
- Mondjuk
csak, tizenhét - mondta Nyuszi jelentősen. - És vedd hozzá a zsebkendőmet, az
tizennyolc. Tizennyolc zseb egy ruhában!
Ezután nagy
és gondolatterhes csend következett. Különösen Malacka ráncolta nagyon a
homlokát, s végre kibökte:
- Nekem csak
tizenöt jön ki!
- Micsoda? -
kérdezte Nyuszi. - Tizenöt micsoda?
- Tizenöt
családod van?
- Hát én mit
mondtam?
Micimackó az
orrát dörgölte. Bizonytalanul megjegyezte, hogy Nyuszi a gyermekeinek számáról
beszélt.
- Én? -
kérdezte Nyuszi csodálkozva és szintén bizonytalanul.
- Igenis,
azt mondtad...
- Hagyjuk
ezt, Mackó - vágott közbe Malacka türelmetlenül. - Arról van szó, milyen
magatartásra kényszerít bennünket Kanga váratlan megjelenése.
- Arról
bizony - mondta Mackó.
- Szerintem
- mondta Nyuszi - a legcélravezetőbb az volna, ha ellopnánk tőle Zsebibabát, és
amikor Kanga azt kérdezné, hol van Zsebibaba, mi egyszerűen azt felelnénk:
"Ühüm." Vagy: "Ehe." Esetleg...
- Ehe -
mondta Micimackó, gyakorolva a szót. - Ehe, ehe. Tudod mit? Esetleg akkor is
mondhatnánk, hogy ehe, ha nem loptuk el Zsebibabát.
- Micimackó
- mondta Nyuszi szívélyesen -, te tökéletesen hülye vagy.
- Tudom -
mondta Micimackó gyorsan és szerényen, de még hozzátette: - Kicsit meg vagyok
hűlve.
- Azt
mondjuk, "ehe", amiről Kanga tudni fogja, hogy mi ismerjük Zsebibaba
tartózkodási helyét. "Ehe" azt jelenti: megmondjuk neked, hol van
Zsebibaba, ha megígéred, hogy elhagyjátok az erdőt, és soha nem tértek vissza.
- Kérlek, ne
kotyogjatok közbe, amíg gondolkodom.
Mackó a
sarokba ment, és gyakorolta az "ehe" szót. Néha már úgy tetszett
neki, hogy a szó valóban azt jelenti, amit Nyuszi mondott, de néha úgy érezte,
egyáltalában nem jelenti azt.
"Gyakorlat
dolga az egész - gondolta. - Majd Kanga is gyakorolni fogja, hogy
megértse."
- Egy dologról
van szó - jegyezte meg Malacka, orrát mozgatva. - Beszéltem Róbert Gidával, ő
azt mondta, hogy Kangát általában a Szenvedélyes és Tüzes Állatok közé
sorolják. Én nem félek a Szenvedélyes Állatoktól általában - de köztudomású,
hogy ő egyike a legszenvedélyesebbeknek, és feltehető, hogy ha kicsikéjétől
megfosztják, olyan szenvedélyessé válhat, amilyen két Szenvedélyes Állat
együttvéve. Amely esetben az "ehe" kifejezés talán nem a
legmegfelelőbb.
- Malacka -
mondta Nyuszi, és ceruzát vett elő, meg is nyalta a végét -, nem vagy nagy
lángész.
- Nem könnyű
dolog a halálmegvető bátorság - mondta Malacka szipákolva -, amikor az ember
egy EGÉSZEN KICSIKE ÁLLAT.
Nyuszi, aki
közben szorgalmasan jegyzett a noteszébe, felnézett, és így szólt:
- Éppen
azért, mert kicsi állatok vagyunk, fogjuk magunkat hasznossá tenni ebben a
kalandban.
Malacka
olyan izgatott lett a gondolatra, hogy ő hasznossá teszi magát, hogy egész
elfelejtett félni, és amikor Nyuszi fejtegetni kezdte, hogy Kanga csak a téli
hónapokban szokott szenvedélyes lenni, egyébként pedig nagyon nyájas és szelíd,
alig tudott veszteg maradni, annyira igyekezett már hasznossá tenni magát.
- És velem
mi lesz? - kérdezte Micimackó szomorúan. - Nekem senki se veszi hasznomat?
- Ne törődj
vele, Micimackó - vigasztalta Malacka -, majd legközelebb.
- Micimackó
nélkül - mondta Nyuszi ünnepélyesen és ceruzáját hegyezve - az egész kaland
lehetetlenné válik.
- Úgy? -
mondta Malacka, iparkodva, hogy elkedvetlenedését ne vegyék észre.
De Mackó a
sarokba ment, és ott többször büszkén ismételte: "Nélkülem lehetetlen!
Ilyen Mackó vagyok én!"
- Ide
figyeljetek! - mondta Nyuszi, befejezve az írást, és Mackó és Malacka még a
száját is kitátotta, úgy figyelt. És Nyuszi felolvasta, amint következik:
ZSEBIBABA ELFOGATÁSÁNAK ÁLTALÁNOS TERVRAJZA
1. Általános
megjegyzések. Kanga gyorsabban fut mindnyájunknál, még nálam is.
2. További
általános megjegyzések. Kanga nem veszi le a szemét Zsebibabáról, kivéve,
amikor a zsebében tartja, és rágombolja a hajtóját.
3. Ennélfogva.
Ha el akarjuk rabolni Zsebibabát, nagy svungot kell venni, mivel Kanga
gyorsabban fut nálunk, még nálam is. (Lásd 1. pontot.)
4. Egy
ötlet. Ha Zsebibaba kiugrott Kanga zsebéből, Malacka beugorhat, és Kanga
nem veszi észre a cserét. Mivel Malacka SZINTÉN NAGYON KICSINY ÁLLAT.
5. Akkora,
mint Zsebibaba.
6. De ehhez
szükséges, hogy Kanga másfelé nézzen, s így ne vegye észre, amint Malacka
beugrik a zsebébe.
7. Lásd
második pontot.
8. További
ötlet, illetve nyolclet, mert nyolcadik pont. De ha Micimackó izgatottan és
nagy lendülettel beszél hozzá, akkor esetleg arrafelé néz, és nem vesz észre
semmit.
9. Mire én
elszaladok Zsebibabával.
10. Gyorsan.
11. És
Kanga csak később eszmélne rá a cserére.
Mindezt
Nyuszi nagyon büszkén olvasta fel, s miután befejezte, percekig csend volt.
Akkor Malacka, aki közben többször kinyitotta és becsukta a száját, hirtelen
kibökte:
- És azután?
- Hogyhogy
azután?
- És ha
Kanga felfedezte a cserét?
- Akkor mind
azt mondjuk: "Ehe".
- Mind a
hárman?
- Igen, mind
a hárman. Mi az, ami nem tetszik, Malacka?
- Semmi -
mondta Malacka. - Feltéve, ha sikerül egyszerre mondani. Nem azért - tette
hozzá gyorsan -, és magam külön is mondanám, hogy "ehe". De az
távolról sem volna olyan hatásos. Mellékesen kérdem csak, egész biztosak
vagytok benne, amit a téli hónapokról mondtatok?
- Miféle
téli hónapokról?
- Hát izé...
hogy ő csak a téli hónapokban olyan szenvedélyes...
- Hogyne,
egész biztos. Nos, Mackó? Tudod, mit kell tenned?
- Nem -
mondta Micimackó. - Még nem. Hát mit?
- Csak azt,
hogy beszélned kell Kangához, nagyon élénken és érdekesen, hogy ne vegyen észre
semmit.
- És miről
beszéljek?
- Amiről
akarsz.
- Nem
lehetne ez valami versecske vagy efféle?
- De igen -
mondta Nyuszi. - Remek. Már indulhatunk is.
És már
indultak is felkeresni Kangát.
Kanga és Zsebibaba
kellemes délutánt töltöttek az erdő egy homokos tisztásán. Zsebibaba apró
ugrásokat gyakorolt a homokban, néha belepottyant az ürgegödrökbe, gyorsan
kimászott belőlük, és Kanga körülötte sürgölődött és biztatta: - No még egy
ugrást, drágám, aztán szépen hazamegyünk.
Ebben a
pillanatban érkezett oda Micimackó.
- Jó estét,
Kanga!
- Jó estét,
Mackó!
- Ide nézz,
hogy ugrálok - selypegett Zsebibaba, és azzal belepottyant egy gödörbe.
- Szervusz,
Zsebibaba!
- Éppen
indultunk haza - magyarázta Kanga. - Jó estét, Nyuszi! Jó estét, Malacka!
Malacka és
Nyuszi, akik a másik oldalról közeledtek, udvariasan viszonozták a köszönést,
és Zsebibaba őket is megkérte, bámulják meg a tudományát. Megálltak, és
udvariasan figyeltek.
És Kanga is
figyelt...
- Igaz csak,
Kanga - mondta Micimackó, miután Nyuszi már harmadszor hunyorított feléje -,
már régen meg akartalak kérdezni, mi a véleményed a költészetről.
- Nem
túlságosan érdekel- mondta Kanga.
- Ó! -
mondta Micimackó.
- Zsebibaba,
drága, ugorj még egyet, aztán menjünk már haza.
Rövid szünet
volt, miközben Zsebibaba belepottyant a gödörbe.
- Kezdd el
már! - súgta Nyuszi Micimackónak, szája elé tartva a lábát.
- Ha már a
költészetről van szó - folytatta Micimackó torkát köszörülve -, egy elég csinos
költeményt költöttem idejövet. Így megy... várjunk csak...
- Nem fontos
- vigasztalta Kanga. - Majd máskor. Na, Zsebibaba, drágám, most aztán...
- Tetszeni
fog neked - mondta Nyuszi.
- Imádni
fogod - mondta Malacka.
- De nagyon
kell figyelned - mondta Nyuszi.
- Minden szó
fontos - mondta Malacka.
- Értem -
mondta Kanga, de folyton Zsebibabára figyelt.
- Na
halljuk, Micimackó, hogy megy! - biztatta Nyuszi.
Micimackó
köhögött és rákezdte:
EGY CSEKÉLYÉRTELMŰ MEDVEBOCS VERSELMÉNYE
Hétfőn, mikor a hőség rekkenő,
eszembe ötlik egy Bökkenő:
hogy kicsoda a micsoda,
s hogy mikor és hová az akkor és oda.
eszembe ötlik egy Bökkenő:
hogy kicsoda a micsoda,
s hogy mikor és hová az akkor és oda.
Kedden, ha hull a hó, és fúj a szél,
egy hang odafent sürgetve beszél:
míg meg nem mondod, addig havazok,
hogy azok-e ezek, vagy ezek-e azok.
egy hang odafent sürgetve beszél:
míg meg nem mondod, addig havazok,
hogy azok-e ezek, vagy ezek-e azok.
Szerdán kék bolton a nap hunyorog,
tűnődni ráérek, nincs semmi dolog.
Ki kell találnom jövő hét keddig,
hogy mennyi és meddig az ennyi és eddig.
tűnődni ráérek, nincs semmi dolog.
Ki kell találnom jövő hét keddig,
hogy mennyi és meddig az ennyi és eddig.
Csütörtök reggel megint itt a hideg,
zúzmaraingben a bozót didereg.
Ilyenkor érzed, mi mélyen igaz,
hogy az meg ez meg ez meg az.
zúzmaraingben a bozót didereg.
Ilyenkor érzed, mi mélyen igaz,
hogy az meg ez meg ez meg az.
Pénteken...
- Na és
aztán? - kérdezte Kanga, egyáltalán nem várva meg, hogy mi történt pénteken. -
No még egy ugrás, Zsebibaba, drágám, aztán igazán mennünk kell már - tette
hozzá.
Nyuszi
gyorsan oldalba bökte Micimackót.
- Ha már
költészetről beszélünk - mondta Micimackó gyorsan -, megfigyelted már ezt a
nagy fát itt jobbra?
- Merre? -
mondta Kanga szórakozottan. - Zsebibaba, kérlek...
- Erre
jobbra - mondta Micimackó Kanga háta mögé mutatva.
- Nem -
mondta Kanga. - Ez az utolsó ugrás, na ugorj, Zsebibaba, és máris indulunk.
- Meg kell
nézned ezt a fát - mondta Nyuszi.
- Várj csak,
Zsebibaba, majd fölemellek. - És gyöngéden felemelte Zsebibabát.
- Valami
madarat látok a tetején - mondta Micimackó. - Vagy mégis potyka lenne?
- Az
lehetetlen, hogy innen látni lehessen - mondta Nyuszi.
- Hacsak nem
potyka.
- Szerintem
madár - mondta Malacka.
- Szerintem
is - mondta Nyuszi.
- Rigó vagy
vörösbegy - mondta Micimackó.
- Ez a nagy
kérdés - mondta Nyuszi. - Hogy rigó vagy vörösbegy.
És ekkor
Kanga végre hátrafordult.
És abban a
pillanatban, ahogy el volt fordulva, Nyuszi hangosan azt mondta:
- Ugorj be,
Zsebibaba! - De Zsebibaba helyett Malacka ugrott be a Kanga zsebébe.
És Nyuszi
már iszkolt is gyorsan, mellső lábai közt Zsebibabával.
- Hova
szaladsz, Nyuszi? - kérdezte Kanga, ahogy visszafordult. - Jól ülsz, Zsebibaba,
kedves?
Malacka
egész vékony Zsebibaba-hangon nyafogott elő Kanga zsebéből.
- Nyuszinak
sürgős dolga van - mondta Micimackó. - Biztosan eszébe jutott...
- És
Malacka?
- Malackának
is eszébe jutott valami.
- Hát nekem
mennem kell - mondta Kanga. - Jó éjszakát, Micimackó. - És három nagy ugrással
már el is tűnt szem elől.
Micimackó
utánabámult.
"Bár én
is tudnék ekkorát ugrani! - gondolta irigyen. - Az egyik tud, a másik meg nem.
Ez már így van."
Voltak
pillanatok, amikor Malacka azt kívánta, bár ne tudna Kanga. Hosszú sétái
közben, amint hazafelé ballagott az erdőben, arra is gondolt, bár kismadár
lehetne; de most, ahogy ott zötyögött Kanga zsebében, egészen másképp látta a
dolgokat:
HA EZ A
REPÜLÉS, EGY
ÉLETRE
A MAGAM RÉSZÉRŐL LEMONDOK RÓLA.
A MAGAM RÉSZÉRŐL LEMONDOK RÓLA.
Amikor
felfelé repültek, azt is hozzátette: "Hű". S amikor lefelé szálltak:
"Bumm!"
"Hűű-bumm,
hűű-bumm!"
Ezt a két
szót váltogatta, amíg meg nem érkeztek Kanga kunyhójába.
Természetesen,
alighogy Kanga kigombolta a zsebét, észrevette, mi történt. Egy pillanatra maga
is azt hitte, hogy meg van ijedve, de aztán rájött, hogy még sincsen.
Mert hiszen
bizonyos volt benne, hogy Róbert Gida soha nem fogja eltűrni, hogy Zsebibabának
akár a haja szála is meggörbüljön. Aztán azt mondta magában: "Ha ők
ugratni akarnak, majd én visszaugratom őket. Meglátjuk, melyikünk ugrik
jobban."
- Zsebibaba,
drága - mondta ártatlan képpel Malackának -, ideje lefeküdni.
- Ehe -
mondta Malacka, már amennyire beszélni tudott szörnyű utazásának utóhatása
alatt. De nem valami jól sikerült "ehe" volt ez, és Kanga nem
látszott felfogni, miről van szó.
- De előbb
megfürdünk - mondta Kanga kedvesen.
- Ehe -
ismételte Malacka, és aggodalmasan pislogott körül. Elszörnyedve eszmélt rá,
hogy Nyuszi és Mackó eltűntek. Nyuszi ugyanis a saját kunyhójában játszott
Zsebibabával, miközben egyre jobban megszerette, és Micimackó, aki fejébe
vette, hogy Kangává képezi ki magát, nagyokat ugrált a homokban.
- Nem vagyok
egészen bizonyos benne - mondta Kanga elgondolkodva -, hogy vajon alukálás
előtt nem tenne-e jót egy frissítő kis hideg fürdőcske. Ugye, jót tenne,
Zsebibaba, kedves?
Malacka, aki
sose volt nagyon tüzes a fürdés irányában, méltatlankodva összeborzongott, és
amilyen határozottan csak tudott, tiltakozni kezdett:
- Kérem
szépen, Kanga, beszéljünk egymással őszintén.
- Ó, te
csacsi kis Zsebibaba - mondta Kanga, és máris ment a dézsához.
- Én nem
vagyok Zsebibaba - mondta Malacka hangosan. - Én Malacka vagyok.
- Jó, jó,
kedves - mondta Kanga csitítva. - Persze hogy Malacka vagy. Még a hangját is
utánzod. Te egy kis Malacka vagy - folytatta, és közben az almáriumból egy nagy
sárga szappant vett elő. - Pancsikálni fogunk - biztatta Malackát.
- Hát nem
látja? - üvöltött Malacka. - Hová tette a szemét? Nézzen rám!
- Nézlek,
nézlek, Zsebibaba, kedves - mondta Kanga, de aztán szigorúbban rászólt: -
Zsebibaba, már tegnap mondtam neked, hogy szokj le erről a fintorgásról. Ha
sokat utánzod Malackát, majd úgy marad az arcod, és azután képzeld el, milyen
csúnya leszel. Most pedig uzsgyi a jó kis vizecskébe, ne mondjam kétszer!
- Huh, huh -
prüszkölt Malacka. - Eressz el! Én Malacka vagyok!
- Csukd be a
szád, Zsebibaba, mert bemegy a szappan! - intette Kanga. - No mit mondtam, ugye
látod?
-
Szá-szá-szándékosan tömted tele! - fuldokolt Malacka, és köpködött. De a
következő percben már a szájában volt a szúrós kendő.
- Jó, jó,
kedves, ne karattyolj! - mondta Kanga, és a következő percben a földre került
Malacka, ahol Kanga erélyesen tovább dörzsölte.
- Most pedig
- mondta Kanga - bekapjuk a jó kis orvosságot, aztán mars alukázni!
-
Mi-mi-micsoda orvosságot? - rémüldözött Malacka.
- Amitől
nagy, és erős leszel, drágám. Csak nem akarsz olyan kicsike és nyiszlett
maradni, mint egy Malacka, ugye? Nahát akkor!...
Ebben a
pillanatban kopogtak az ajtón.
- Szabad! -
mondta Kanga, és Róbert Gida belépett.
- Róbert
Gida! Róbert Gida! - kiáltott Malacka. - Mondd meg Kangának, ki vagyok én.
Kanga nem akarja elhinni, hogy Malacka vagyok! Azt mondja, hogy Zsebibaba
vagyok! Hát az vagyok én?
Róbert Gida
figyelmesen végignézte, aztán fejét csóválta.
- Nem
lehetsz Zsebibaba, mert hiszen éppen most láttam Zsebibabát Nyuszi házában.
- No de
ilyet! - mondta Kanga, tettetve magát. - Hogy én ekkorát tévedhettem!
- Ugye
mondtam - méltatlankodott Malacka. - Mondtam, hogy Malacka vagyok!
Róbert Gida
csak a fejét csóválta.
- Azt nem -
mondta. - Én Malackát jól ismerem; annak egész más a színe!
Malacka már
éppen magyarázni kezdte, hogy ez csak azért van, mert megfürdették, de aztán
arra gondolt, hogy ezt mégse fogja mondani, és amikor kinyitotta a száját, hogy
valami mást mondjon, Kanga gyorsan beletöltött egy kanál orvosságot, aztán
hátba vágta, és biztosította róla, hogy az orvosságnak nagyon kellemes íze van,
csak meg kell szokni.
- Tudtam,
hogy nem Malacka - mondta Kanga. - De vajon kicsoda lehet akkor?
- Lehet,
hogy Micimackónak valamelyik rokona - gondolkodott Róbert Gida. - Talán az
unokaöccse vagy a nagybátyja?
Kanga ezt
lehetségesnek tartotta, és megjegyezte, hogy ilyenformán valami nevet kellene
adni neki.
- Úgy
gondolnám, Póruljárt Péter volna a legmegfelelőbb név.
- Nem bánom
- mondta Róbert Gida.
S éppen
amikor ebben megegyeztek, Póruljárt Péter kiugrott Kanga karmai közül: nagy
örömére észrevette, hogy Róbert Gida nyitva felejtette az ajtót. Soha életében
nem iszkolt még Póruljárt Péter-Malacka olyan sebesen, mint ahogy most. De
amikor már közel járt a kunyhójához, meggondolta magát, az út hátralevő részén
néhányszor meghempergett a pocsolyában, hogy visszaadja az ő régi, kényelmes és
kellemes színét...
Így hát
Kanga és Zsebibaba az erdőben maradtak. És Zsebibaba minden kedden meglátogatta
Nyuszit, akivel nagyon összebarátkoztak, és ugyanakkor Kanga meglátogatta
Micimackót, ugrálni tanította, és ugyanakkor Malacka Róbert Gidával töltötte a
délutánt. És mind az öten egy időre megint boldogok és elégedettek voltak.