Hol volt, hol nem volt; az Óperenciás-tengeren is túl,
még az üveghegyeken túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy
szegény özvegyasszony, annak egy fia: Palkó volt a neve. Nagy szegénységben
éltek: mikor volt mit egyenek, mikor nem. Nem volt egyebük, csak egy
kidőlt-bedőlt falú házuk meg egy kertjük. Azt mondja egyszer Palkó az anyjának:
- Édesanyám, én nem éhezem itthon többet, elmegyek
szolgálni, addig haza sem jövök, amíg legalább egy borjút nem szolgálok. A
kertünkben majd felnövekedik, s lesz legalább egy kicsi gazdaságunk.
Elmegy Palkó szolgálatba, oda van egy esztendeig,
szolgál egy borjat. Aztán megint elmegy szolgálatba, s megint szolgál egy
borjat. A harmadik esztendőben is, a negyedik esztendőben is szolgált egy-egy
borjat.
Volt már négy borjú, de kicsi volt a kert, és kevés
széna termett benne, nem volt mivel tartsák a borjakat. Ő bizony, gondolja
magában, vásárra hajtja mind a négyet, s eladja. El is indul a négy borjúval,
de amint az úton menne, szembejő vele egy ősz öregember, s azt mondja neki:
- Te legény, van nekem egy szépen szóló furulyám,
neked adom, ha egy borjat adsz érte.
- Ugyan mit gondol, bátyámuram, csak nem adhatok egy
borjat egy furulyáért.
- Csak adjad, ne félj, nem olyan akármilyen furulya
ez, mint a többi. Majd meglátod, hogy nagy hasznát veszed még ennek.
Isten neki; gondolja magában Palkó, s odaad egy borjat
a furulyáért. Azzal továbbmegy.
De még egy puskalövésnyire sem mehetett, megint
elejébe kerekedik az az ősz öregember, s azt mondja neki:
- Te legény, adj még egy borjat, s nézd, ezt az egeret
neked adom érte.
Nagyot kacag Palkó:
- Hát hogy adnék én borjat egy egérért, mit gondol,
bátyámuram? Van otthon egér elég, mindig bosszankodik az édesanyám miattuk.
- Jó, jó, de ez nem olyan egér, mint a többi.
Addig beszél az öregember, hogy Palkó odaad egy borjat
egy egérért. Most már két borjúval ment a város felé, de hogy, hogy nem, az
égből esett-e le, vagy a földből bújt ki, megint csak elejébe állott az ősz
öregember, s azt mondta neki:
- Te legény, van nekem egy futóbogaram, ez csak az
igazi. Neked adom, ha egy borjat adsz érte.
- Nem adom én - mondta Palkó -, nem bolondultam meg.
Elég bolond voltam, hogy két borjat már odaadtam egy furulyáért meg egy
egérért.
- Mondom neked, hogy adj egy borjat ezért a
futóbogárért, mert bizony nagy hasznát veszed.
Mit gondolt, mit nem Palkó, odaadta a harmadik borjat
is. Ment az egy borjúval, hajtotta nagy búsan a város felé. Mindegyre vissza
akart fordulni, hogyha találkozhatnék valahogyan azzal az öregemberrel, mert
erősen megbánta a vásárt. Na, nem kellett hogy visszaforduljon, mert amint nagy
búsan mendegélt, tűnődött magában, csak elejébe került az ősz öregember, s azt
mondja neki:
- Hallod-e, fiam! Add nekem ezt a borjat is, adok
érette egy zacskót.
- Nem adom én - mondotta Palkó -, bár a többit se
adtam volna. Nem tudom, hogy kerülök az anyám szeme elé.
- Csak add ide azt a borjat. Ne búsulj semmit. Nem
akármilyen zacskó ez. Tudd meg, hogy ebbe a zacskóba álom van kötve. Csak
mondanod kell neki, hogy hány órát akarsz aludni, s annyit alszol, s ha mást
akarsz elaltatni, azt is elaltathatod, csak szólj a zacskónak.
Azt gondolja Palkó:
"Ha már így van, minek menjek egy borjúval
vásárra. Legyen az öregé a negyedik borjú is."
Mikor a negyedik borjút is átadta az öregembernek, azt
mondta ez:
- No, fiam, most menj haza. Otthon nem lesz maradásod,
az édesanyád addig ver, amíg valaki ki nem szabadít a keze közül. De ha
kiszabadultál, szaladj, amerre a szemed lát, s kiáltsd vissza az édesanyádnak:
- Isten áldja meg, édesanyám, addig vissza nem jövök,
amíg király nem lesz belőlem!
Hiszen volt otthon nemulass, mikor Palkó hazaért.
Kérdezte az anyja:
- Eladtad a borjúkat, fiam?
- El, édesanyám, el.
- Hát hol a pénz?
- Nem pénzért adtam, édesanyám, hanem ezekért ni. - S
előhúzta a tarisznyából a furulyát, az egeret, a futóbogarat s az álomzacskót.
Haj, megmérgelődött az özvegyasszony! Kapott egy
husángot, ütötte Palkót, ahol találta, s ha átal nem szalad a szomszédasszony,
s ki nem szabadítja a keze közül, bizony mondom, hogy holtra veri.
Szaladott Palkó, amerre a szeme látott, de
visszakiáltott az anyjának:
- Isten áldja meg, édesanyám. Addig vissza nem jövök,
amíg király nem lesz belőlem!
Ment, mendegélt Palkó, hetedhét ország ellen, az
Óperenciás-tengeren túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, s ért egy nagy
városba. Abban a városban lakott a király. Ennek a királynak volt egy
gyönyörűséges leánya, de ennek a leánynak nagy betegsége volt. Olyan nagy bánat
nehezedett a szívére, hogy senki meg nem tudta nevettetni, s nem jött álom a
szemére, sem éjjel, sem nappal.
A király éppen akkor hirdette ki az egész országban,
hogy annak adja a leányát és egész országát, aki a leányát megnevetteti, s
olyan orvosságot ad neki, hogy mikor elkövetkezik a rendes ideje, tudjon
aludni. Bezzeg jöttek mindenféle hercegek, grófok, bárók, válogatott
cigánylegények, mind szerencsét próbáltak. De a királykisasszonyt sem megnevettetni,
sem elaltatni nem tudták.
Megy Palkó is a király udvarába, s jelenti, hogy ő is
szerencsét próbál. Csak üljön ki a királykisasszony a palota tornácára, s majd
az udvaron mutat valamit.
Kiül a királykisasszony a tornácba, kiül a király is,
a felesége is, összegyűltek mind az udvarbéliek is, hadd lássák, mit tud ez a
szegény legény. Akkor Palkó kivette a tarisznyájából az egeret s a futóbogarat,
szépen letette a földre. Aztán fújni kezdte a szépen szóló furulyáját, s hát
halljatok csudát! az egér derékon kapta a futóbogarat, s járták a táncot, hogy
csak úgy porzott az udvar. De uram, istenem, akkorát kacagott a
királykisasszony, hogy a kacagástól csengett a palota. Kacagott a király is, a
felesége is, kacagott az udvar népe is.
- No fiam - mondotta a király -, megkacagtattad a
leányomat, most még csak altasd el.
Azt mondotta Palkó:
- Csak vigyék be, felséges királyom, a
királykisasszonyt a szobájába, fektessék le az ágyába, s majd meglátják, hogy
mindjárt elalszik.
Mikor a királykisasszonyt lefektették, Palkó bedugta a
fejét a tarisznyába, s szólt a zacskónak:
- Aludjék a királykisasszony holnap reggel nyolc
óráig.
Abban a pillanatban bekoppant a királykisasszony
szeme, s aludott édesen másnap reggel nyolc óráig.
Aközben felöltöztették Palkót drága szép bíborvörös
gúnyába, s amint a királykisasszony fölébredt, mindjárt nagy lakodalmat
csaptak, s az öreg király átaladta a leánya kezével Palkónak az országot is.
Hét nap s hét éjjel húzták a cigányok, járták a
legények és leányok.
Lakodalom után Palkó elment az édesanyja után, s
hatlovas hintón a palotába hozta. Sóra, fára nem volt többet gondja.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.