Élt egyszer
egy pópa. Történt, hogy hajnali misét kellett bemutatni, ezért jó időben
felkelt, s elment a templomba.
A
feleségének meg ezen a napon kellett kenyeret sütnie. Befűtött a kemencébe, és
kezdte bevetni a kenyeret. A kemence melegétől úgy kipirult a pópáné arca, hogy
olyan lett, mint a piros alma.
Éppen akkor
ment el a ház előtt az utcán egy koldus, aki megérezve a friss kenyér illatát,
így szólt magában: „Bemegyek, kérek egy darabkát belőle.”
Kinyitotta
az ajtót, belépett s megállt a kemencénél. De amikor meglátta az asszony
kipirult arcát, megfeledkezett a kenyérről, s mind csak a pópáné arcát nézte.
Amikor a koldust megpillantotta, a pópáné a vidék szokása szerint benyúlt a
kemencébe, kivett egy meleg cipót, és feléje nyújtotta. A koldus azonban
visszautasította.
- Mit akarsz
hát, bácsikám? - kérdi a pópáné.
- Nem akarok
én semmit sem. Csupán csak egyet kérek tőled: engedd meg, az isten szerelmére,
hogy megcsókoljam a két orcádat, és utána elmegyek.
A pópáné az
isten nevét hallva, nem tagadhatta meg a kérést, körülnézett, és látva, hogy
senki sincs a közelben, szó nélkül odatartotta arcát a koldusnak. Ez meg jó
erősen, élvezettel megcsókolta mind a két orcáját, és gyorsan kereket oldott.
Mise után
hazament a pópa és a kenyérsütéssel foglalatoskodó feleségét megpillantva, így
szólt:
- Asszony,
kérdezni akarok tőled valamit, de vigyázz, igazat mondj!
- No, csak
ki vele, kérdezz, miért ne felelnék!
- Nem
követtél el ma valami bűnt?
A pópáné
tagadni próbált, de mikor látta, hogy a pópa erősködik - sorra mindent
elbeszélt neki, ami vele történt:
- A mai
napon - kezdte az asszony - beállított hozzánk egy koldus. Akartam neki
kenyeret adni, de nem fogadta el. „Mit akarsz hát?”, kérdeztem tőle. „Könyörgök
az isten nevében, tartsd az orcádat, hogy megcsókoljam egyszer.” Isten nevében
odatartottam neki az arcomat, ő megcsókolta és elment. Hát ennyi az egész,
kedves férjem: most nem tudom magam sem, bűnt követtem-e el, vagy istennek
tetsző dolgot cselekedtem. Ítéld meg, s tégy velem, amit akarsz.
- Ha te,
feleségem, ennyire szereted istent - felelt a pópa -, hadd lássam, az ő
kedvéért hajlandó vagy-e beleugrani a kemencébe?
Ezekre a
szavakra a pópáné letette kezéből a sütőlapátot, keresztet vetett magára, és
beleugrott a tüzes kemencébe.
De isten
parancsára a kemence azon nyomban megtelt vízzel, a pópáné meg átváltozott gyönyörű
szép halacskává, s vidáman úszkált benne.