A
prérifarkas találkozott a teknősbékával. Eldicsekedett gyors lábával, s a
teknőst bosszantotta a kérkedés. Így szólt:
- Fogadjunk,
hogy gyorsabban futok, mint te.
A
prérifarkas azt felelte:
- Holnap
rendezzünk versenyfutást.
Hazamentek,
hogy felkészüljenek a reggeli versenyfutásra. A teknősbéka nem tudott elaludni,
úgy aggódott, hiszen tudta, hogy a dicsekvő prérifarkas valóban gyorsabban fut
nála. Végül arra a gondolatra jutott, hogy elmegy a többi teknősbékához, és
segítségüket kéri.
Felkereste
hát a rokonait, megbeszélték, hogy milyen csellel járhatnak túl a prérifarkas
eszén. Sok teknősbéka jelentkezett a rokonok közül, mert mind le akarta győzni
a prérifarkast.
A teknősök
éjjel felsorakoztak a versenypályán. Az egyik teknősbéka egyenesen a célhoz ment,
a másik a céltól innen, egy bizonyos távolságra helyezkedett el, a harmadik
megint néhány lépéssel errébb és így tovább.
A
rajtvonalhoz az a teknősbéka állt, amelyik versenyre hívta a prérifarkast.
Mindegyik
teknősbékánál volt egy bot. És mindegyik a földbe rejtőzködött. Másnap reggel a
mi teknősünk már várta a prérifarkast.
A
prérifarkas ide-oda futkosott örömében, mert biztosan hitte, hogy ő lesz a
győztes. Megadták a jelt az indulásra. A prérifarkas elszaladt, a teknős meg
elbújt egy lyukba. Alig ért egy kis dombhoz a prérifarkas, látta, hogy a teknős
már ott van. Futott, futott a prérifarkas, hogy utolérje a teknőst. Akkor a
második teknős dobta el a botot, és bújt be a földbe. A prérifarkas futott,
futott, megint elért egy dombocskához, és megint ott volt előtte a teknősbéka.
Ezt is
utolérte a prérifarkas, és amikor elhagyta, ez a teknős is bebújt a földbe.
Szaladt, szaladt a prérifarkas, megint fel a következő dombra, és amint
leszaladt, látja, megint ott van előtte a teknős. Amikor elhagyta a prérifarkas,
ez a teknős is bebújt a földbe. Végül lihegve a célhoz ért a prérifarkas, de a
teknős már ott várta célnál.
Ekkor a
prérifarkas odament hozzá, és beismerte:
- Te vagy a
nyertes.
A történet
tanulsága: többet ésszel, mint erővel.