A farkasnak
felfúvódott a gyomra a sok haltól, amit bezabált, és őrjítő szomjúságot érzett.
Hiszen különben is tudja mindenki, hogy „a hal úszni akar!”
- Róka koma,
ha nem szerzel nekem most nyomban valami innivalót, akkor kénytelen leszek a te
vörös borodat megcsapolni!
- Nem lesz
arra szükség, komám, hagyd azt te csak szépen békében. Tudom én, mitévők
legyünk.
Volt a falu
végén egy kút, ahhoz vezette a róka a farkast.
- No, komám,
menj csak le ebbe a kútba, ott aztán egész életedre teleihatod magadat!
A farkasnak
eszébe jutott a szénégetők kútja, és rossz előérzetek gyötörték. A róka azonban
így folytatta:
- Hogy lásd,
mennyire a javadat akarom, megmutatom neked, hogyan csináld!
E szavak
hallatára a farkasnak minden aggodalma elszállt. A kút két vödörrel működött. A
róka beleült az egyikbe, és leereszkedett, aztán lentről fölkiabált:
- Most ülj
bele, komám, a másik vödörbe!
A farkas
szót fogadott, és a vödör elindult vele lefelé, a másik vödör meg a rókával
emelkedni kezdett felfelé.
- Mért nem
vártál meg odalenn, komám? - szólt a farkas.
- Úgy
kívánja az illendőség, hogy eléd jöjjek! - felelte a róka. Magában azonban azt
mormogta: „Az egyiknek fölfelé, a másiknak lefelé!”
Alighogy a
vödör felért a kávához, gyorsan kiugrott belőle. Még hallotta, hogy a farkas abban
a pillanatban huppant bele a vízbe.
- Ne igyál
túlságosan sokat, komám, mert még megárthat! - kiabálta vissza, és jó darabon
beszaladt a faluba. A gazdák a kutyáikkal menten utánaeredtek. Erre a róka
megfordult, és elszaladt a kút mellett.
A parasztok
meghallották a kútból a farkasüvöltést, futni hagyták hát a rókát, és gyorsan
elkezdték felfelé húzni a kötelet; a farkas a vödörbe kapaszkodott, és így őt
is felhúzták. Akkor aztán elkezdték ütni-verni cséphadarókkal és
trágyavillákkal, s alaposan kiverték a bundájából a vizet. Alig tudott
elszabadulni az ütlegek elől, és keservesen vonszolta haza magát erdei
kunyhójába.
Átkozódva
ismételgette:
- Kétszer
juttatott már a kútba ez az átkozott róka. De harmadszorra oda nem csalogat
semmivel!