Három
békanővér lakott a mocsárban. Nem messze tőlük másfajta népek éltek:
siklóemberek, hódemberek. Ezek közül
egyik-másik feleségül akarta venni a békalányokat. Egy éjjel egy fiatal sikló
elment a békaházba, s a legidősebb nővérnek megcirógatta az arcát. Kérdezte a
békalány:
- Ki van
itt? - Mikor megtudta, hogy a sikló, tudtára adta, hogy nem megy hozzá
feleségül, és gorombán elküldte. Azt kiabálta utána, hogy kicsi a szeme, nedves
a bőre, és még más csúfságokat is mondott rá.
Hazament a
sikló, és elpanaszolta a barátjának, a hódnak, hogy miképpen járt. Másnap este
a hódlegény is elindult a békalányokhoz. A másik nővér mellé telepedett, és
megcirógatta az arcát. Fölébredt a békalány, és amikor látta, hogy ki a
vendége, rákiáltott:
- Ó, te
rövid lábú, nagy hasú, nagy fenekű hód, menj innen, hagyj nekem békét!
Elkeseredett
a hód is, hazament. Kérdezte az apja, mi baja van. A legény elmondotta.
- Nem tesz
semmit - felelte az apja -, majd csak lesz valahogy. No, ne sírj, mert akkor
sokat fog esni az eső.
A kis
hódlegény azonban azt felelte:
- Csak azért
is sírni fogok. Nagy az én bánatom.
És sírt,
sírt, és sok eső esett, és nemsokára a mocsár, amelyben a békalányok éltek,
kiáradt. A házuk víz alá került, és víz alatt volt a nád és a mocsári növények
is mind.
Fáztak a
békalányok, elmentek a hód házába, és azt mondták:
- Feleségül
mennénk a hódlegényekhez.
De az öreg
hód azt mondta:
-
Kinevettétek a fiamat, mindenféle csúfnevet ragasztottatok rá, takarodjatok!
A mocsárból
most már valóságos óceán lett: a három békalány lefelé úszott a folyón, amíg
elérkeztek egy örvényhez, amely elnyelte őket. Addig forogtak az örvényben,
amíg a hold házához nem értek. A holdember meghívta őket, hogy melegedjenek meg
tűznél. De a lányok azt mondták:
- Mi nem a
tűz mellett akarunk ülni, hanem ott akarunk ülni a te képeden.
A holdban
lakó ember a lábára mutatott:
- Itt
akartok ülni?
De a lányok
azt felelték, hogy nem.
Akkor
rámutatott a hold a karjára, a mellére, a szájára, orrára, végül pedig a
szemöldökére. Amikor a szemöldökéhez ért, a három békalány fölkiáltott:
- Itt
akarunk maradni!
Azzal
ráugrottak a szemöldökére. S ezzel tönkretették a szép kerek arcát.
A három
békanővér még ma is ott él a hold ábrázatán, és látni őket, amikor telehold
van.