A farkas
leverten, rosszkedvűen baktatott az erdő felé. Átkozta a sorsát, hogy az mindig
csak szerencsétlenséget juttat neki osztályrészül:
Mindennapi eledelem
Az ínség és a küzdelem!
Az ínség és a küzdelem!
-
sóhajtotta. „Örökös éhség gyötör, soha nem lakhatom jól, s nem jut nekem sem
megbecsülés, sem öröm! Mennyivel jobb dolga volt őseimnek, nekik mindig a legzsírosabb
falatok jutottak! Bezzeg manapság már nem igen akad bőséges lakoma!”
Szóval
hosszan lázadozott a sorsa ellen. Végtére azonban őszinte bűnbánat támadt fel
benne:
- Ha jól
meggondolom - dünnyögött magában -, tulajdonképpen csakis én magam vagyok oka a
szerencsétlenségemnek: színészkedni akartam, és utánoztam a rókát, aztán mezőőr
akartam lenni, később meg igazságot osztó iskolamester, pap meg kántor, pedig
sem az apám, sem a nagyapám, sem az őseim nem értettek egyik mesterséghez sem.
Gőgös együgyűségemben okosabb akartam lenni az őseimnél, s azt képzeltem, hogy
értek az alakoskodáshoz, olvasáshoz, birtokelosztáshoz, kereszteléshez és az
énekléshez. Igazán méltó vagyok arra, hogy az Úristen tüzes villáma sújtson le
rám!
Mialatt így
elmélkedett magában, beért az erdőbe, és meglátva őt egy cigány, gyorsan fölmenekült
előle a fára. A farkas éppen ez alatt a fa alatt futott el, amikor az Úristen
tüzes nyilait idézte saját fejére. A cigány ebben a pillanatban elejtette
ijedtében a fejszéjét, és az kupán találta a farkast.
- Ó, istenem
- sóhajtotta a farkas. - Túlságosan gyorsan meghallgattad a kérésemet. Azért én
nem egészen így képzeltem a dolgot!
De annyira
megtört, hogy elhatározta: gyökeresen változtat eddigi életmódján. Mindennek
tetejében elfogta a honvágy is, így hát elhatározta, hogy hazatér otthonába
annak ellenére, hogy a farka még mindig nem nőtt ki. Az volt a szándéka, hogy
otthon majd hűséges szeretettel veszi körül a feleségét, becsülettel nevelni
fogja a gyerekeit, és saját maga lesz előttük az intő példakép. Elhatározta,
hogy lemond ezentúl minden húsételről, csak ártalmatlan erdei bogyókkal és
makkokkal fogja tengetni életét - csak gyökereket nem volt hajlandó enni ezután
sem. Ezenkívül naponta háromszor ostorral akart végigverni saját hátán, szóval
mindenképpen jámbor életet szándékozott ezután élni, hogy így levezekelje
vétkeit, és majd boldogan halhasson meg.
Többet aztán
nem is tudunk a farkasról, legföljebb annyit, hogy a farka újra kinőtt. A
farkával együtt azonban valószínűleg visszatérhetett régi gőgös
farkastermészete is, gyermekei nevelése ugyanis mindenképpen félresikerült,
hiszen nemzetségének valamennyi sarja mind a mai napig tolvaj, gyilkos és erdei
rabló.