Egyszer
volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt
egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya,
elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a
gazdasszonyát, s elment világgá.
De hogy
szavamat össze ne keverjem, mielőtt útnak indult volna, az udvaron talált egy
nagy vörösrépát, szekeret csinált belőle, nagy hirtelen fogott két egeret,
azokat a szekér elé fogta, s úgy indult bujdosóba.
Mennek,
mendegélnek, hegyeken-völgyeken által, de bizony az egerek elfáradtak, egyre
lassabban lépegettek. Gondolja magában a macska: így nem messzire haladunk.
Fogott az úton még két egeret, a másik kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott
tovább.
Amint
mennek, mendegélnek, találkoznak egy rákkal. Kérdi a rák:
- Hova mégy,
te macska?
- Megyek
vándorolni.
- Vígy el
engem is, mert a halak kikergettek a vízből.
- Hát miért
kergettek ki?
- Azért mert
mindig csipkedtem őket az ollómmal.
- No, hát
gyere, ülj fel.
Tovább
mennek, mendegélnek, s hát az út közepén két tojás van. Megszólal az egyik
tojás, s kérdi a macskától:
- Hová mégy,
te macska?
- Megyek
vándorolni.
- Vígy el
minket is. Nem volt maradásunk az asszonyunknál, mert azt kívánta, hogy három csirke
keljen ki belőlünk, pedig csak egy van bennünk.
Felültek hát
a tojások a vörösrépa szekérre, s a macska hajtott tovább. Egyszerre csak
rászállott a szekérre tíz fecske s tíz pacsirta. Nem is kérdezték a macskától,
szabad-e, nem-e, szépen letelepedtek, s mentek ők is.
Még egy jó
hajításnyira sem mennek, egy csomó gombostűt találnak az úton. Kérdi a macska:
- Hát ti
hogy kerültetek ide?
- Mi bizony
úgy, hogy egy társunk megszúrta az asszonyunkat, s az asszonyunk haragjában
mind kidobott az útra.
- Hát akkor
csak ti is üljetek fel a szekérre, gyertek velünk.
Tovább
mennek, mendegélnek, s estefelé egy kicsi házikóhoz érnek.
Abban a
kicsi házikóban egy öregasszony lakott, a macska bement hozzá, köszönt
illendőképpen, s szállást kért éjszakára. Mondja az öregasszony:
- Adnék én
jó szívvel, de ide minden éjjel zsiványok jönnek, itt ugyan nem lesz
nyugodalmatok.
De a macska
addig beszélt, hogy így meg úgy, nem félnek a zsiványoktól, hogy az öregasszony
szállást adott nekik.
A négy
egeret bekötötték az istállóba.
A két tojás
beleült a tüzes hamuba, a rák a vizesdézsába, a gombostűk a törülközőbe, a
macska meghúzódott az ajtó sarkában, a fecskék mentek az eresz alá, a pacsirták
pedig a ház tetejére.
Hát
csakugyan éjjel jönnek a zsiványok, bemennek a házba, letelepednek a kemence
mellett, tüzet akarnak gyújtani. De amint megpiszkálják a hamut, a két forró
tojás szétpattant, s szemük, szájuk tele lett tojáshéjával meg sárgájával. Hej,
uram, teremtőm, megijedtek a zsiványok, égette a tojás az arcukat erősen,
szaladtak a vizesdézsához, hogy megmosdjanak. De ahogy belenyúltak a dézsába, a
rák jól megcsípte az ujjukat. Lekapják az alsó szegről a törülközőt, hogy
megtörülközzenek, de a gombostűk jól összeszurkálták őket. Még jobban
megijednek, szaladnak kifelé, s ott meg nekik ugrik a macska, s istenigazában
összevissza karmolta az arcukat.
Ki az
udvarra, mintha szemüket vették volna, de ott meg a fecskék és a pacsirták
elkezdtek csiripolni:
- Zsiványok,
zsiványok! Fogjátok meg!
Ahányan
voltak, annyifelé szaladtak, többet az öregasszony házához vissza se jöttek.
Reggel a
macska megköszönte a szállást az öregasszonynak, a négy egeret befogta a
vörösrépa szekérbe, aztán mind felkerekedtek, mentek tovább.
Hanem amint
egy hídra értek, halljátok csak, mi történt. Az egerek mitől, mitől nem,
megijedtek, a szekeret belerántották a vízbe.
Hej,
istenem, lett nagy ijedelem. A pacsirták és a fecskék, huss felrebbentek és
elrepültek. A macska is nagy üggyel-bajjal kiúszott, de a szegény rák az ott
maradott a vízben, no meg a gombostűk is.
Hogyha ezek
a vízben nem maradtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.