Élt egyszer
egy dúsgazdag ember. De mivel kicsapongó életet élt, lassacskán minden javát
elherdálta, s egy szép napon olyan szegény lett, mint a templom egere. Szemét
lesütötte, fejét lehorgasztotta, és jajgatva emlékezett az elmúlt szép napokra.
Egyszer régi
ismerősök látogatták meg, s közülük az egyik, sokat tapasztalt ember, így szólt
hozzá:
- Úgy
látszik, hogy valami rossz fát tehettél a tűzre, azért hagyott el a szerencséd.
Azt tanácsolom: eredj a szerencséd után, talán megtalálod valahol, és gazdag
leszel, mint régen.
Az ember
hajlott a jó szóra, és elindult hegyen-völgyön a szerencséje után. Álmában
egyszer meglátta a szerencséjét, amint egy szikláról lógott fejjel lefelé.
Reggel felébredt, s az időt nem vesztegetve, elindult a felé a szikla felé.
Ment,
mendegélt sokáig, mígnem az úton találkozott az oroszlánnal.
- Merre tartasz?
- kérdi az oroszlán.
- Megyek a
szerencsém után.
- Ismerem őt
- feleli az oroszlán. - A te szerencséd nagyon eszes, talán megkérdeznéd tőle,
mitől gyógyulhatnék meg. Ládd-e, már hét éve teljesen tehetetlen vagyok.
Visszatérőben mondd meg, hogy mit mondott, és én mindent, amit tudok, megteszek
neked.
Az ember
megígérte, hogy teljesíti kérését, s azzal továbbment.
Vándorlásában
betévedt egy kertbe, amely telides-teli volt mindenféle gyümölccsel. De mikor
szakított belőlük és megkóstolta, úgy találta, hogy mind keserű. Amikor a kert
gazdája meglátta őt, először legorombította, de mikor elbeszélte neki
búját-baját és azt, hogy hová igyekszik, a gazda így szólt:
- Ha így
van, atyafi, kérdezd meg majd azt is, mivel hozhatnám helyre kertemet, hogy a
gyümölcs ne legyen keserű. Mit nem fáradoztam! Új töveket ültettem, oltottam,
szemeztem őket, de bizony semmi sem használt. Ha visszatértedkor választ hozol
nekem erre, én mindent, ami erőmből telik, megteszek neked.
Az ember a
gyümölcsös gazdájának is megígérte, hogy teljesíti kérését, és tovább
vándorolt, mígnem eljutott egy várhoz, amely egy magas hegy tetején épült.
Belépett s a várudvaron gyönyörűséges fiatal nőt pillantott meg. Mikor a leány
megkérdezte tőle, mi szél hozta erre a helyre, az ember mindent sorjában
elmesélt neki, ami vele csak történt.
- Nekem -
szólt a leány - kincsem garmadával van, csupán egy a bajom, hogy fejfájás kínoz
éjjel és nappal. Ha megkérdezed a szerencsédet az orvosságom felől, én mindent
megteszek neked, amit csak kívánsz.
- Jól van,
majd utánajárok - mondta az ember s folytatta útját, míg végül ráakadt a
szerencséjére, amely egy magas hegyről függött alá.
Illendően
köszöntötte az ember, elpanaszolta neki minden gondját, bánatát s mindazt,
amivel megbízták. Midőn a szerencséjétől feleletet kapott, ajánlotta neki, hogy
térjenek vissza együtt.
- Menj hát
te elöl, én majd megyek utánad - mondta a szerencse.
Visszatérőben találkoztak a gyönyörűséges nővel, s az
ember így szólt hozzá:
- Ha férjhez
mégy egy deli ifjúhoz, kigyógyulsz bajodból.
A
gyümölcsöskert gazdájának azt mondta:
- A víz,
amely kerted öntözi, aranymezőn folyik keresztül. Az aranypor, mely a vízben
lebeg, felszívódik a fákba, attól olyan keserű a gyümölcsük. Ha azt akarod,
hogy kerted gyümölcse ne legyen keserű, változtasd meg a folyó medrét, vagy az
aranyat szűrd ki a vízből.
Amikor az
oroszlánhoz ért, az ember sorra mindent elmesélt, amit útközben a
szerencséjénél tapasztalt.
- No, és mit
ajánlott ezért a fiatal nő? - kérdi az oroszlán.
- Azt
ajánlotta, hogy házasodjunk össze, s élvezzük együtt az ő javait, de én nem
egyeztem bele.
- És mit
ajánlott a gyümölcsöskert gazdája?
- A kert
gazdája kiszűrt minden aranyat a folyó vizéből, s lett is teméntelen!
Felajánlotta, hogy magammal hozhatom mind, de én nem fogadtam el, s mondtam is
neki: „Hogyisne, majd fogom én azt hurcolni magammal hazáig!”
- No, jól
van, de most áruld el, milyen tanácsot kaptál az én betegségemre? - kérdi az
oroszlán.
- Neked azt
izeni a szerencsém, hogy meggyógyulsz, ha egy balga ember fejét megeszed.
Az oroszlán
pedig, jól átgondolva a mondottakat, szép lassan az ember feje felé nyújtotta a
mancsait, elkapta, levágta a földre, széttépte és felfalta.
- Esküszöm -
mondta az oroszlán -, aligha találnék náladnál balgább embert a földkerekségen!