amelyben Micimackó látogatóba megy és beleszorul
Medveczky
Medve, baráti körben a Micimackó néven is közismert, egy napon az erdőt kerülte
éppen, gőgösen dúdolva az orra alatt: "Tralala, tralala, pritty, pretty,
prütty."
Reggel
fogyókúrát tartott a tükör előtt, a Tralala-nótát énekelte talpára egyenesedve,
hogy aszongya: tralala így, tralala úgy, aztán lehajolt nyögve néhányszor, hogy
a mancsával elérje a lábujját. Reggeli óta párszor elmondogatta a Tralalát, míg
kívülről nem ment.
Így
dúdolgatott, csak úgy magának, közben kiment sétálni a kunyhó elé, azon
tűnődve, vajon mivel foglalkoznak ilyenkor mások, és általában milyen lehet az,
másvalakinek lenni, mint ő.
Tra-la-la, tra-la-la,
tra-la-la, tra-la-la,
pritty, pretty, prütty.
Tra-la-la, tra-la-la,
tra-la-la, tra-la-la,
pritty, pretty, prütty.
tra-la-la, tra-la-la,
pritty, pretty, prütty.
Tra-la-la, tra-la-la,
tra-la-la, tra-la-la,
pritty, pretty, prütty.
Egyszerre
csak egy homokbuckához ért, és ebben a homokbuckában nagy lyuk tátongott.
- Aha! -
mondta Micimackó. (Pritty, pretty, prütty.) Ha hézagos műveltségem nem
hagy cserben, akkor ez a bucka Nyuszit jelenti, a Nyuszi pedig Jó Társaságot és
valami harapnivalót jelent. Tehát:
Lehajolt,
bedugta a fejét, és kiáltott:
- Itthon
vannak, kérem szépen?
Horkanó zaj
támadt belülről aztán csönd lett.
- Azt
kérdeztem, kérem szépen, hogy itthon vannak-e? - ismételte Micimackó hangosan.
- Nincsenek!
- válaszolt egy hang, és még hozzátette: - Ne tessék úgy ordítani! Nem vagyok
süket!
Micimackó
tűnődött.
- Senki
sincs odabent? - kérdezte.
- Senki.
Micimackó
kihúzta a fejét a nyílásból; kicsit gondolkodott.
"Ez nem
stimmel. Valaki csak bent van, ha egyszer azt mondta, hogy senki. Senki nem
mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak
valakinek lennie kell."
Így hát újra
bedugta a fejét, és folytatta a társalgást:
- Hé,
Nyuszi! Te vagy az?
- Nem -
mondta Nyuszi, megváltoztatott hangon.
- Ez nem a
Nyuszi hangja?
- Nem hiszem
- mondta a Nyuszi. - Legalábbis nem annak volt szánva.
- Vagy úgy -
jegyezte meg Mackó.
Kihúzta a
fejét, gondolkodott, megint visszadugta.
- Volna-e
olyan szíves tehát megmondani, hol van Nyuszi?
- Micimackó
barátját látogatta meg...
- De hisz az
Én vagyok! - mondta Mackó nagyon csodálkozva.
- Ki az az
Én?
- Micimackó.
- Bizonyos
ön ebben? - kérdezte Nyuszi, maga is elbámulva.
- Egész
bizonyos - mondta Micimackó.
- Akkor hát
bújjon be!
Micimackó
néhány erőteljes tekergéssel benyomult a helyiségbe.
-
Megállapítom - mondta a Nyuszi, végignézve barátján -, hogy úgy van, ahogy
mondja. Ez csakugyan Te vagy. Szervusz! Örülök a szerencsének.
- Hát mit
gondoltál?
- Tudod,
sohase lehet biztosan tudni. Ismered az Erdőt. Az ember nem bocsáthat be mindenkit
a lakásába... Nem árt egy kis elővigyázat. Parancsolsz valami
harapnivalót?
Micimackó
ilyenkor, reggel tizenegy óra felé, mindig parancsolt valami harapnivalót, így
hát jólesett látnia, hogy Nyuszi tányért és bögrét szed elő, s amikor
megkérdezte: - Mézet vagy tejet? - gyorsan és izgatottan megjegyezte, hogy
mindkettőt, aztán hozzátette, nehogy túl mohónak gondolják: - Kenyér nem kell.
- Most egy darabig szót se szólt... Végül elégedetten dúdolva felállt,
barátságosan parolázott Nyuszival, és kijelentette, hogy mennie kell.
- Ilyen
hamar? - kérdezte Nyuszi udvariasan.
- Még
maradhatnék éppen, ha Te... - habozott Micimackó a zsírosbödön felé pislogva.
- Ami azt
illeti - mondta a Nyuszi -, magam is indulóban voltam.
- Akkor hát
megyek. Isten áldjon meg.
- Isten
veled! Remélem, jóllaktál.
- Mér, van
még valami? - csúszott ki Micimackóból.
Nyuszi
elrakta a terítéket, és kissé hűvösen ennyit mondott:
- Nincs.
- Nem úgy
gondoltam - mondta gyorsan Mackó. - Hát akkor szervusz. Most már sietnem kell.
És már
lódult is neki az ajtónyílásnak, mellső lábait kidugta, a hátsókkal
nekifeszült, s egy percre az orra ki is került a szabadba.
Aztán a
fülei... aztán a két mancsa... aztán a vállai... aztán...
- Segítség!
- ordított Micimackó udvariasan. - Azt hiszem, jobb, ha visszafordulok.
- Annál is
inkább - mondta Nyuszi -, mert magam is szeretnék kijutni.
- De nem
megy ám! - mondta Micimackó. - Teringette!... Illetve azt akartam mondani:
Segítség!
Nyuszi
hirtelen meggondolta magát, s mivel lakásának volt még egy másik kijárata,
gyorsan kiosont rajta, megkerülte a buckát, odaugrált Mackóhoz.
-
Bennragadtál? - kérdezte.
- Azt éppen
nem - vetette oda Micimackó fölényesen. - Csak pihenek itt egy kicsit...
Tűnődöm és dudolászok.
- No, add
ide a mancsod!
Micimackó
kinyújtotta mancsát és Nyuszi rángatta, és rángatta, és rángatta.
- Bú!
- mondta Micimackó. - Ez fáj.
- A dolog úgy
áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva.
- Ez mind
attól van - jegyezte meg Micimackó kissé idegesen -, hogy ezeknek a modern
lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem
elég szélesek.
- Ez attól
van - mondta Nyuszi kereken -, hogy telezabáltad magad. Akartam is mondani,
csak nem szeretem figyelmeztetni a vendéget, hogy egyikünk túlságosan sokat
eszik. És az az egyikünk nem én voltam. De ezen most kár vitatkozni, elfutok
Róbert Gidáért.
Róbert Gida
az erdő másik sarkában lakott, s amikor Nyuszival megérkeztek a tett
színhelyére, csak annyit mondott magában:
"Csacsi
öreg medvém!" - De annyi szeretettel, hogy mindenki reménykedni kezdett.
- Azon
tűnődöm - fogadta őt Mackó, erősen szuszogva -, hogy Nyuszi barátunk soha nem
használhatja többé ezt az ajtót. Őszintén szólva ez nagyon rosszul esne
nekem.
- Nekem
is - tette hozzá Nyuszi.
- De igenis
- jegyezte meg Róbert Gida. - használhatja.
- Annál jobb
- mondta Nyuszi.
- Ha nem
tudunk kiráncigálni, vissza fogunk tolni.
Nyuszi
gondolkodva simogatta pofaszakállát, aztán kifejtette, hogy amennyiben
Micimackót sikerülne is visszatolni, ő a maga részéről, természetesen,
mindig szívesen látja barátját házában, de hát mégis... úgy van az a világban,
hogy egyik ember a fák tetején lakik, a másik pedig a föld alatt, ez a dolgok
szabályos rendje, tehát a maga részéről...
- Úgy érted,
hogy sose kerülök ki többé? - mondta Micimackó sértődötten.
- Úgy értem
- mondta Nyuszi, és Róbert Gida is helyeslően biccentett.
- Akkor csak
egyet tehetünk. Meg kell várnunk, amíg újra lesoványodsz.
- Meddig
tart az? - kérdezte Micimackó szorongva.
- Gondolom,
egy hét elég hozzá.
- Csak nem
akarjátok, hogy egy hetet töltsek ebben a helyzetben?
- Mit
tegyünk? Nem megy másképp.
- Majd
felolvasunk neked - mondta Nyuszi gyöngéden. - Remélem nem áll be közben
havazás. És miután ilyenformán hosszasabban időzöl vendégszerető házamban,
remélem, nincs kifogásod ellene, hogy hátsó lábaidat törülközőtartónak
használjam, közben úgyse használod őket semmire, nekem meg nincs hová akasztani
a törülközőimet.
- Egy egész
hét! - mondta Micimackó bánatosan. - És mi lesz a koszttal?
- Attól
tartok, erről szó se lehet - mondta Róbert Gida -, hiszen éppen arról van szó,
hogy lefogyj... De majd felolvasunk neked!
Szegény
Mackó sóhajtani kezdett, de nemigen tudott, mert be volt szorulva, és egy könny
gördült ki a szeméből, de csak ennyit mondott:
- Igen ám,
de van-e olyan könyved, amelyik meg tud vigasztalni egy "Beékelt Mackót az
ő Nagy Megszorultságában"?
Így hát egy
héten át Róbert Gida effajta könyveket olvasott fel szegény Micimackó észak
felé néző mellső felének, miközben Nyuszi nemcsak törülközőt, de mindenféle más
kimosott holmit rakodott a dél felé néző hátsó lábaira.
Micimackó
szegény már olyan karcsúnak érezte magát, mint egy núbiai táncosnő. És a hét
végén egy este Róbert Gida így szólt: "Gyerünk!"
És
megragadta Micimackó mellső mancsait, és Nyuszi megragadta a hátsókat, és
Nyuszi minden rokona, barátja és üzletfele segített, és mind együtt rángatták
és húzták és tolták.
És hosszú
ideig Mackó csak ennyit tudott mondani:
- Bu!
És egyszerre
csak ezt mondta:
- Jaj!
Aztán még
ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.
És Róbert
Gida és Nyuszi és Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei hátrabuktak... És
Micimackó hegyükbe esett, szabadon.
Gyors és
határozott köszönetet biccentett, aztán nyugodtan folytatta sétáját az erdőn
keresztül, elégedetten dudorászva:
"Tralala, tralala, pritty,
pretty, prütty."
pretty, prütty."
De Róbert
Gida szeretettel nézett utána, és csak annyit mondott:
- Csacsi
öreg medvém!