Esténként,
mikor Lapin bátya hazafelé tartott a munkából, egy udvaron kellett áthaladnia,
ahol egy hatalmas pulyka aludt a rúdján. Mint a pulykák általában, ez is a
szárnya alá dugta a fejét alvás közben.
Lapin bátya
minden este megállt, szemügyre vette a pulykát, és elgondolkozott azon, hova
lett vajon a pulyka feje.
Végül egy
este már nem állhatta, megállt a rúd alatt, és így szólt:
- Jó estét,
pulyka uram!
- Jó estét -
felelte a pulyka anélkül, hogy a fejét fölemelte volna.
- Van önnek
feje, kedves pulyka uram, ha meg nem sértem?
- Igen, van
fejem.
- De hát hol
van?
- Itt van!
Lapin bátya
azonban hiába meresztette a szemét, nem látta a pulyka fejét. Látta, hogy a
pulyka nem akarja folytatni a beszélgetést, és a fejét sem akarja megmutatni,
hazament hát, és így szólt a húgához:
- Tudod-e,
hogy a pulykák leveszik a fejüket, mikor alszanak? Nos, azt hiszem, jómagam is
követni fogom példájukat, mert sokkal kényelmesebb fej nélkül aludni, még
beszélni is lehet fej nélkül, lám, a pulyka is beszélgetett velem.
Mielőtt a
húga bármit válaszolhatott volna szavaira, fogta a baltát, és levágta saját
fejét. A húga mindent elkövetett, hogy a levágott fejet a helyére illessze, de
hiába, Lapin bátyán már nem lehetett segíteni.