IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG



Két ember ballagott az úton és beszélgettek. Egyik kérdi a másiktól:
- Mondd, kinek kell elöl mennie, az igaznak vagy a hamisnak?
- Az igaznak.
- Nem, mert a hamisnak.
Fogadást kötöttek, hogy ezt a dolgot az első szembejövőtől megkérdezik, és aki nyer, az kivágja a másik szemét.
Hamarosan ráakadtak egy öregre, és a hamis kérdi tőle:
- Bácsi, kinek kell elöl mennie, az igaznak, vagy pedig a hamisnak?
- A hamisnak - felelte az öreg.
- Na látod - mondja a hamis -, gyere, hadd vágjam ki a szemedet.
Az öreg elővette zsebéből a kését, odaadta a hamisnak, és mondja neki:
- Nesze, vágd ki.
A hamis kivágta az igaz szemét, és otthagyta egy összedőlt malom ajtajában.
Egy idő múlva hazatért a malom gazdája, és ott látja az igazat.
- Mit heversz itt, barátocskám?
Az igaz pedig elbeszélte neki sorjában, ami történt vele.
- Kelj fel, elmegyünk hozzám, miért feküdnél itt tovább? - szólt a molnár.
- Nem - felelt az igaz -, nem megyek hozzád, inkább vezess be a malomba. Reggelig ott­maradok, s aztán majd meggondolom, hogy mitévő legyek.
- De az én malmomban ördögök tanyáznak, elemésztenek téged.
- Nem félek én az ördögöktől. Lesz, ami lesz.
A molnár felkapta vállára az igazat, bevitte s letette a malom egyik sarkába, maga pedig hazatért.
Éjfélkor furcsa jövés-menés kezdődött a malomban: mindenünnen odagyülekeztek az ördö­gök. Egyik közülük azt mondja:
- Én eszét vettem a király lányának.
- Szóra sem érdemes! - feleli a másik. - Ha a pásztor fekete kutyáját megölik, s vérével be­kenik a leány testét, mindjárt meggyógyul tőle.
- Én meg tegnap találkoztam két vándorral - szól a harmadik -, akik azon vitatkoztak, kinek kell elöl mennie: az igaznak-e vagy a hamisnak. Én öregember képében megjelentem nekik, s megkérdeztek efelől. Mondtam nekik, hogy a hamisnak, zsebemből elővettem késemet, oda­adtam a hamisnak, aki azután kiszúrta az igaz szemét.
- No, ez sem olyan jaj de nagy dolog - mondja az egyik ördög. - Ha a világtalan odamegy a malom melletti platánhoz, és ásni kezd alatta, víz buzog fel. A szeme a zsebében van, tegye a szemüregébe, nedvesítse meg azzal a vízzel, és menten látni fog.
- Én meg összeveszejtettem két embert az aranyon, ami a malomkő alatt van, és azok agyon­ütötték egymást - dicsekedett egy másik ördög.
Ekkor felhangzott a kakasszó, és az ördögök abban a szempillantásban eltűntek. Reggel jött a malom gazdája, és kérdi az igazat:
- No, mi van, testvér, nem történt veled valami az éjjel?
- Nem - felelt a vak -, semmi sem történt. De mondd: van-e a malom mellett platán?
- Van, hogyne volna.
- Vezess oda, és hagyj ott engem az árnyékában.
A molnár teljesítette a vak kérését s eltávozott. Az igaz tíz körmével kezdte kaparni a földet, majd hamarosan érezte, hogy szivárog a víz. A két szeme ott volt a zsebében. Előszedte, be­helyezte szemüregeibe, megnedvesítette vízzel és meggyógyult. Felállt s felemelte a malom­követ, s két mérő aranyat talált alatta. Fogta az aranyat, és elment ahhoz a pásztorhoz, a fekete kutya gazdájához.
A kutya, amikor meglátta az igazat, rá akart rohanni, de a pásztor még idejében odaért.
- Pásztor, nem adnád el nekem ezt a kutyát?
- Nem bizony, nem eladó.
- Száz aranyat adok érte.
Ennyi pénz hallatára a pásztor szinte reszketni kezdett:
- Ide vele, ide vele, eladom.
Az igaz adott neki száz aranyat, fogta a kutyát, és elindult a legközelebbi faluba. Ott szerzett egy edényt, levágta a kutyát, felfogta vérét, s elindult a városba a királyhoz.
Megjelent a királynál, meghajolt előtte, és elmondta, hogy meg akarja gyógyítani a leányát.
- S meg tudod-e őt gyógyítani? - kérdi a király.
- Éppen avégből jöttem - felelt az igaz.
- Ha meggyógyítod, hozzád adom feleségül.
Erre az igaz fogta a kutyavért, s bement a királylányhoz. Lábra állította, bekente kutyavérrel, és ettől a lánynak felfúvódott a bőre és kipattant. Ahogy magához tért a királyleány és meg­pillantotta a férfit - elszégyellte magát, és korholni kezdte:
- Te szégyentelen, mit keresel te itt?

Értesítették a királyt. A király nagyon megörült a lánya felgyógyulásának. A leánykát kiöltöz­tették, férjhez adták az igazhoz, és hét nap, hét éjjel ülték a lakodalmát.
Ezután a király nemsokára meghalt, s mivel nem volt örököse, trónját a veje foglalta el.
Telt-múlt az idő. Egyszer az igaz, ahogy az erkélyén üldögélt, látja, hogy a hamis megy el előtte az úton. Mindjárt parancsolja nazírjainak, hogy hozzák elébe. A hamist odavezették. Kérdi a király:
- Emlékszel-e, volt neked egy barátod, hová lett, mi lett vele?
- Milyen barátomról beszélsz? Nem volt nekem semmilyen barátom - felelt a hamis.
- Emlékezz csak jól.
Hosszan törte fejét a hamis, s végre is emlékezett. A király megparancsolta, beszéljen el mindent, ahogy történt. Az pedig elkezdett mesélni: így, meg úgy, volt nekem egy barátom, vándoroltunk, és egyszer csak összeszólalkoztunk azon, ki menjen elöl, az igaz vagy a hamis. Találkoztunk egy öregemberrel, és megkérdeztük tőle. Az azt mondta: a hamis, és adott nekem egy kést, amivel kivágtam az igaz szemét.
- Most aztán nem tudom - fejezte be elbeszélését a hamis -, él-e még az én barátom, vagy pedig már meghalt.
- Jól van, most már elmehetsz - mondta a király.
- Hová menjek? És mivégből kérdezgettél engem? - ellenkezett a hamis.
- Csak úgy - felelte a király.
- Könyörgöm, mondd meg, miért kérdezgettél engem?
- Azért, mert én voltam a te barátod - felelte a király, és elmondta neki sorjában, mi minden történt vele attól kezdve, hogy a hamis otthagyta a malomnál.
„Ki hallott már olyant, hogy az igazból király lett, belőlem meg nem?” - gondolta magában a hamis, és amikor eltávozott a királytól, egyenesen a malomnak tartott. Bement a malomba, elrejtőzött egy sarokban. Éjfélkor összegyűltek az ördögök:
- Aj, milyen kár: meggyógyult a királyleány! - szólt az egyik ördög.
- Az az ember is meggyógyult, akinek én kivágattam a szemét - panaszkodott a másik ördög.
- De még király is lett belőle - tette hozzá valamelyik.
Akkor azt kérdi a legöregebb:
- Nem lehetséges, hogy ember volt a malomban, és kihallgatott bennünket? Nézzétek meg jól, nincs-e itt valaki?
Az ördögök már ugrottak is, felvertek minden sarkot, és ráakadtak az egyik sarokban gubbasz­tó hamisra, belecsavarták egy szőnyegbe, nekiestek, és addig püfölték, ütötték, verték, míg ki nem szállt belőle a lélek.
Ők elérték céljukat, érjétek el ti is a tiétek.
Az égből hullott három alma: egy a mesélőnek, egy meg annak, aki meghallgatta, egy meg annak, aki megfogadta.