A rókának
nem volt nyugta fönn a fán.
- Hogyan is
lehet eltűrni ezt az igazságtalanul ért szégyent? - mondta magában. - Még
jönnek majd mások is és kérdezősködnek! Csak ki tudnék szabadulni a kötelekből,
akkor eliszkolhatnék!
Ismert
ugyanis a környéken egy forrást, és tudta, hogy aki abban megfürdik,
visszanyeri elveszített tagjait. Hiába törte azonban a fejét, minden kísérlete
sikertelen maradt, nem tudott elszabadulni a fáról.
De lám,
egyszerre csak viharos szél kezdett fújni. Letörte a faágat, a kötél pedig
kioldódott. Több sem kellett a rókának, elszaladt a forráshoz, és kis idő múlva
már új bunda ragyogott rajta, csakhogy valamivel vékonyabb volt az eddiginél,
és a vörös szín még erősen áttetszett a szőre közt.
Így futkos
mai napig is a világban és jaj szegény nyúlnak, hogyha egyszer elkapja!