A tigris
hajdan a nagy folyam partján élt. A tűzről csak ő tudott, tüze nem is volt
senki másnak. A többiek mind nyersen ették a húst, és nagyon szerettek volna
tüzet szerezni maguknak. Kérték a tigrist, adjon nekik parazsat, de a tigris
nem adott. A tigristől mindenki félt, ő volt a legerősebb a világon. Tudták,
hogy mikor eljön a hűvös esők ideje, a tigris tüzet rak a függőágya alatt, s
úgy melegszik. Elhatározták, a gyík tüzet fog lopni a tigristől, hogy ne csak
az melegedhessék. A gyík a zuhogó esőben átúszta a nagy folyót, ment a tigris
házához. A tigris megkérdezte:
- Mit
keresel nálam, te gyík?
- Azért
jöttem - mondta a gyík -, hogy míg alszol, vigyázzak a tűzre, nehogy kialudjék.
A zuhogó
esőben kialudt minden tűz a tigris háza körül, már csak a függőágya alatt
izzott a parázs.
Amikor a
gyík látta, hogy a tigris alszik, nagy titokban nekifogott kioltani a tüzet
úgy, hogy vizet köpködött rá. Sistergett a tűz, a sistergésre fölébredt a
tigris, megkérdezte, miért sistereg-sustorog a tűz, miért van kialvóban. A gyík
meg azt mondta, olyan hideg van, hogy még a tűz is elalszik. E szavakra elaludt
a tigris, a gyík meg fogta az utolsó parazsat, a taraja mellé dugta, kiosont a
tigris házából, s visszaúszott a nagy folyó túlsó partjára.
Fölébredt a
tigris, meglátta, hogy a tűz a nagy folyó túlsó partján vöröslik, de nem tudott
úszni, az esőzésben megdagadt nagy folyón semmiképpen sem tudott átjutni a
túlsó partra.
Így történt,
hogy a tigris, mire megvirradt, elvesztette a féltve őrzött tüzet.
A gyík meg
elvitte a lopott parazsat a nagybátyjához, azóta van az embereknek tüzük.
A tigris
pedig nyers húst eszik azóta is.