Egyszer
régen a sündisznó és a hód azon vitatkoztak, hogy meddig tartsanak az évszakok.
A sündisznó szerette volna, ha a tél öt hónapig tart. Ezért felemelte egyik
mellső lábát, és megmutatta öt ujját.
- Annyi
legyen a téli hónapok száma, ahány ujj van a lábamon - mondta.
A hód erre
azt felelte:
- Én mást
mondanék. Nézd csak meg a farkacskámat, milyen sok pikkely van rajta. Annyi
legyen a téli hónapok száma, ahány pikkely van a farkamon.
Veszekedtek,
vitatkoztak, végül a sündisznó annyira megharagudott, hogy leharapta egyik
lábujját, és amikor újból felemelte a lábát, már csak négy ujj volt rajta.
- Lám, csak
négy ujjam van, most már azt mondom, hogy négy hónapig tartson a tél.
A hód megijedt,
hogy a sün tovább is kárt tesz magában, és ezért engedett. Azóta a sündisznónak
minden lábán négy ujja van.
Amióta a
sündisznó győzött a vitában, azóta négy hónapig tart a tél. Később azonban a
holló változtatott ezen egy kicsit. Elgondolkozott azon, amit a sündisznó és a
hód a télről beszélt, végül így szólt:
- Ha a tél
túl hosszú lenne, az emberek nem maradhatnának életben. Ezért a tél tartson
addig, ameddig a sündisznó kívánta, de változó legyen, egyszer rövidebb,
másszor hosszabb. Lesz egy téli hónap, amikor az emberek összejönnek és
beszélgetnek. Ebben a hónapban az okos emberek találós kérdéseket tesznek fel,
és mások válaszolnak rájuk. Amikor helyesen válaszolnak az emberek, akkor
rövid lesz a tél, és hamar jön a tavasz. Amikor azonban senki sem találja el a
választ, és sokáig gondolkodnak, akkor hosszú ideig tart a tél.