Volt egy
ember, annak volt egy kakasa. Ez a kakas mindenféle mutatványokat tudott. Az ember
szomszédasszonyának meg volt egy tyúkja, az a tyúk mindenben utánozni akarta a
kakast.
Egyszer
aztán az ember így szólt a kakashoz:
- Repülj el
messzire, és hozzál nekem sok-sok kincset!
Erre a kakas
egyenesen a császári palotába repült, feltelepedett a baldachinos ágyra, és
szüntelenül ezt kukorékolta:
Kikeriki!
Kikeriki!
Ágyban fekszik a császárné,
Császár meg az ágy alatt!
Kikeriki!
Ágyban fekszik a császárné,
Császár meg az ágy alatt!
Méregbe
gurult erre a császár, és megparancsolta, hogy zárják be ezt az utálatos
rikácsolót a gabonáskamrába.
Így is
történt, a kakas azonban itt egyszeriben az összes búzát felszedte a begyébe,
aztán kirepült a kamra ablakán, felszállt újra a császár mennyezetes ágyára,
és megint csak azt kiabálta:
Kikeriki!
Kikeriki!
Ágyban fekszik a császárné,
Császár meg az ágy alatt!
Kikeriki!
Ágyban fekszik a császárné,
Császár meg az ágy alatt!
Erre a
császár megparancsolta, hogy zárják be a kakast a kincseskamrájába, oda, ahol a
rézpénz van. A kakas a rézpénzt is mind lenyelte, aztán újra visszarepült a
királyhoz, és megint csak ugyanazt kukorékolta.
Most már az
ezüstöskamrába zárták, és mikor magát megszedve innen is visszaröpült a császár
ágyára, akkor az aranypénzes kamrába csukták.
Mikor az
ezüst után már az aranyat is mind fölszedte a begyébe, hazarepült. Útban
hazafelé azonban kiejtett egy rézgarast, és az beleesett egy pocsolyába.
Már
messziről kiabálta a gazdájának:
- Készítsd
gyorsan az összes lepedődet meg a gabonászsákokat, amennyi csak van!
Mikor a
zsákokat-lepedőket kiteregette a gazdája, a kakas telerakta gabonával, réz-, ezüst-
és aranypénzzel.
A
szomszédasszonyt erre elfogta az irigység. Ő is szeretett volna ilyen gazdag
lenni, megkérdezte hát a szomszédját, hogy csinálta, hogy a kakasa ilyen
vagyont szerzett neki?
Az ember azt
felelte:
- Mindig
ütöttem-vertem!
Ettől kezdve
az asszony is folyton ütötte-verte a tyúkját mondván:
- Repülj el
messzire, és hozzál nekem olyan sok kincset, amennyit a szomszédnak hozott a
kakasa!
- Várj csak,
majd keresek neked! - mondta a tyúk.
Azzal
elrepült, és odaért a pocsolyához, amelyikbe a kakas beleejtette a rézgarast. A
tyúk a garassal együtt a pocsolya vizét is felszívta. Annyira tele lett tőle a
begye, hogy támolyogva ment hazafelé, és már messziről kiabálta a
gazdasszonyának:
- Terítsd ki
valamennyi lepedődet és gabonászsákodat, hozom a kincseket!
Az asszony
erre sietve kiteregette a vászonlepedőket meg a zsákokat. Hát, uramfia, a tyúk
meg valamennyit összemocskolta!
A sok szenny
között volt az egyetlen rézgaras is. Mikor ezt a kakas meglátta, gyorsan felcsípte,
és odakiáltott:
- Ezt én
ejtettem el, a többi legyen a tietek!
Az asszony a
tyúkjával együtt szégyenkezve eloldalgott, mintha megharapta volna őket a
kutya.