A farkas
sokáig kábultan feküdt a földön, eközben azonban korántsem földöntúli, hanem
zavaros álomképek gyötörték. Végül azonban magához tért, s ezzel hatalmas
étvágya is felébredt. Ahogy ide-oda jártatta a tekintetét, észrevette, hogy
alatta a völgyben két bakkecske éppen akkor rontott neki egymásnak.
- Hohó! -
kiáltott fel örömében. - Itt mindjárt dupla zsákmányt sodort elém a sors!
Ezeket most elvakítja a düh, így aztán könnyű prédát jelentenek számomra. -
Ezzel szélsebesen száguldani kezdett abba az irányba.
A bakkecskék
azonban előbb meglátták a farkast, semmint odaért volna hozzájuk.
- Hagyjuk
most a civakodást - mondták egymásnak -, és lássuk, hogyan védhetjük meg magunkat
a farkas ellenében, mert az biztos, hogy az ordas valami gonoszat forral ellenünk!
- Hej! -
kiáltott rájuk a farkas azon nyomban, ahogy odaért. - Hát szabad a község
legelőjét így összetaposni?!
- De kedves
farkas - felelte a két bak -, hogyan mondhatsz ilyet? Nézz csak körül jobban!
Ez bizony sohasem volt a község legelője, hanem a mi atyai örökségünk, éppen
ezt akartuk felosztani egymás között, amikor te ideértél. És mivel te olyannak
látszol, mint aki nagyon bölcs az elosztás kérdésében, valószínűleg jobban
értesz hozzá, mint mi. Kérünk hát inkább, hogy segítsd eldönteni a vitánkat!
Mivel
ennyire megtisztelték, a farkas nem akarta bevallani, hogy dehogy is ért ő a
földosztáshoz, hanem így szólt:
- Nos,
felőlem rendben van a dolog. Hát akkor folytassátok tovább a küzdelmet, s majd
én leszek a döntőbíró!
- Kedves
farkas - mondták a bakkecskék -, légy szíves, akkor állj a telek közepére, mi
pedig elmegyünk a két szélére. Onnan indulunk egyszerre, futva, és amelyikünk
elsőnek ér tehozzád, az legyen a jövőben a jogos tulajdonos!
- Helyes! -
felelte a farkas.
Erre aztán a
két bak egyenlő sebességgel rontott a telek két széléről villámsebességgel
előre, és olyan mélyen átszúrták a farkas beleit a hegyes szarvukkal, hogy a
holdfény belevilágított az ordas üres gyomrába. A farkas eszméletlenül
összerogyott, a két bak pedig gyorsan hazaszaladt, mert eszük ágában sem volt
megvárni, amíg a farkas magához tér.