A BÁRÁNYFELHŐ-BODORÍTÓ
Ez a mese két
csavargókülsejű egyénről szól. Meg mindazokról, akik szerepelnek benne.
Nevezetesen Gepárd Géza alőrmesterről, Medve Medárd főőrmesterről, Vadkan
Valdemárról és Szirénfalvi Szürkevarjú Szerénáról. De azért persze legfőképpen
a két csavargó külsejű egyénről, aki a mese kezdetén éppen a Négyszögletű Kerek
Erdő felé ballagott, nagy fityekkel. Vagy kis fityekkel. Nem tudom, mert a
kisebbik csavargó külsejű elég gyakran mirgett-morgott. Ha gyorsan mentek,
ekképpen:
- Mit
rohansz, nem szalad el az erdő!
Ha erre a
nagyobbik lassított, ekképpen:
- Hogy lehet
így cammogni! Sose érünk az erdőbe!
Most már nem
is lehet kétséges, hogy a nagyobbik csavargó külsejű Mikkamakka volt, a
kisebbik pedig Vacskamati. Őket vette észre a Négyszögletű Kerek Erdő két
rendfenntartó közege egy tisztásról.
- Aha -
kiáltott Gepárd Géza alőrmester -, két csavargó külsejű!
- Isten
hozta őket! - mondta örömmel Medve Medárd, aztán eszébe jutott, hogy ő a főőrmester,
és igen szigorú ábrázattal hozzátette: - Irgumburgum-teremtette-szedtevette! -
Gepárd Géza alőrmester majd elájult a meghatottságtól.
Te jó ég, ha
egyszer majd ő is megtanul ilyen szépen beszélni!
- Eléjük
vágunk a riadóautóval! - rikkantotta.
Medve Medárd
bólintott.
A riadóautó
egy tölgyfa alatt szundikált. A riadóautó ugyanis maga Vadkan Valdemár volt. Ez
ügyben be is festették kékre, s az oldalára egy fehér csíkot pingáltak. Ahogy
egy riadóautóhoz illik. Azaz egy riadóvadkanhoz.
- Ébredj! -
böködte őt Gepárd Géza alőrmester. - Csavargó külsejűek!
Vadkan
Valdemár nagy nyugalommal a másik oldalára fordult. Tudta, hogy nem lehet ez
valami sürgős ügy, mert akkor Gepárd Géza a saját lábán közlekedne, és nem a
riadóautót helyettesítő Vadkan Valdemáron, azaz őrajta, már csak azért is, mert
Gepárd Géza legalább ötször olyan gyorsan tud futni, mint ő. Mármint Vadkan
Valdemár.
- Jó, jó -
mormogta -, csak feltöltöm az akkumulátoromat.
Ezzel
megevett négy makkot, két borbolyagyökeret, három szilfahajtást és tévedésből
egy folyami kavicsot.
- Az utóbbi
időben kissé kemények a csigabigák - mondta mélabúsan.
Ebben a
pillanatban ért oda melléjük Mikkamakka és Vacskamati.
- Jó napot,
jó napot! - mondták. - Ez a Négyszögletű Kerek Erdő?
- Isten
hozott benneteket! - köszönt vissza Medve Medárd főőrmester. - Ez. És menjetek
nyugodtan, mert mindjárt letartóztatunk benneteket. Csak rendbehozzuk a
riadóautót.
- Ne
ijedjetek meg, esetleg szirénát is használunk - tette hozzá Gepárd Géza.
- Sok
szerencsét hozzá! - mondta Mikkamakka.
- És
fityfiritty - toldotta meg Vacskamati, hogy ő is mondjon valamit. Mert őneki
mindig kell valamit mondania. Okvetlenül.
Ezzel mentek
tovább.
Vadkan
Valdemár végre feltöltötte az akkumulátorát, igaz, közben megette Gepárd Géza
sapkáját is. Az alőrmester sivalkodott, Medve Medárd megnyugtatta:
- Sapka
nélkül is gyönyörű vagy. Kerítsd elő a szirénát!
A szirénát
elég nehéz volt előkeríteni, mert éppen napozott egy ághegyen. Mármint
Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna. Ő volt ugyanis a sziréna.
-
Szirénázzatok magatok - mondta dühösen. - Éppen most, amikor végre kisütött a
nap!
- Ne vitatkozz!
- mondta hivatalos hangon Gepárd Géza.
De
Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna vitatkozott:
- Kérjétek
meg Rigó Rezsőt, ő majd szirénázik nektek.
- Nem elég
félelmetes - torkolta le az alőrmester.
Végre
elkészültek. Szürkevarjú Szeréna Vadkan Valdemár fejére ült, a hátára meg Medve
Medárd és Gepárd Géza.
- Négyes
sebesség! - rikkantott az alőrmester.
- Akkor
recsegni fog a sebességváltóm. Előbb egyesbe tegyél - mondta Valdemár, és meg
se mozdult.
- Na jó,
akkor egyes - egyezett bele Gepárd Géza. Kocogni kezdtek. Szürkevarjú Szeréna
rikácsolt.
- Elég
gyengén adod elő - mondta neki Gepárd Géza -, úgy szólsz, mint egy repedt
fazék.
A szürke
varjú megsértődött, már lebbentette is a szárnyát, hogy elröpüljön, de Medve
Medárd közbeszólt:
- Nagyon jól
csinálod. Istenien. Még Bölömbika Balambéron és Szélkiáltó Szidónián is
túlteszel.
Erre a
szürke varjú maradt, és szirénázott tovább.
Vadkan
Valdemár ekkor már négyes sebességgel haladt, ami annyit jelent, hogy négyszer
annyira lihegett, mint egyes sebességben. A gyorsasága mit sem növekedett.
- Egy kis
fogyókúra jót tenne nektek - nyögte. - Azazhogy nekem tenne jót. Mondtam, hogy
ne egyetek folyton. A legutóbbi út óta legalább öt kilót híztatok.
- Én aztán
nem - méltatlankodott Gepárd Géza -, én szilfid vagyok.
- Nem
szilfid vagy, gepárd vagy, mikor tanulod már meg! - mérgelődött Medve Medárd. -
S csak nem azt akarod mondani, hogy én híztam öt kilót?!
- Á, dehogy
- ijedt meg az alőrmester -, dehogy, biztos Szürkevarjú Szeréna hízott öt
kilót.
Szeréna
torkán akadt a szirénázás.
- Ééén? Öt
kilót! Amikor összevissza fél kiló vagyok!
- Érdekes -
mondta elgondolkodva Medve Medárd -, akkor hány kiló lehettél, amikor öt
kilóval kevesebb voltál?
- Akkor hét
nem létező szürke varjú voltam - vihogott Szeréna.
- Ezt nem
értem - morgott Medve Medárd.
- Én is csak
félig értem. Azaz félig nem értem - bizonytalankodott Gepárd Géza.
- Ha tovább
folytatjátok, szándékosan defektet kapok - lihegte Vadkan Valdemár. -
Világéletemben utáltam a számtant. És különben is fáradt vagyok.
- Na jó -
mondta Medve Medárd -, akkor viszlek egy kicsit.
Vállára
kapta a riadóautót szirénástul, gepárdostul. Csak akkor ültek vissza Vadkan
Valdemárra, amikor végre meglátták Mikkamakkát és Vacskamatit. Szeréna
szirénázott, ahogy a torkán kifért.
- Mi az, félrenyeltél?
- kérdezte tőle Vacskamati.
- Őrült, nem
látod, hogy sziréna vagyok?
- Nem
vitatkozunk - mondta Gepárd Géza szigorúan, miközben fürgén lepattant a
riadóautóról. - Le vagytok tartóztatva.
- Foglyokat
nem szállítok - mondta gyanakodva Vadkan Valdemár.
- A gépkocsi
nem beszél! - utasította rendre Gepárd Géza.
- Mi az,
hogy le vagyunk tartóztatva? - kérdezte Vacskamati.
- Hát az,
kérlek alássan, azt jelenti - mormogta Medve Medárd, miközben lekászálódott
Valdemárról (a riadóautó megkönnyebbülten felsóhajtott) -, azt jelenti, hogy...
izé... szóval, hogy le vagytok tartóztatva.
- Nagyszerű
- örült Vacskamati -, még sohasem voltam letartóztatva!
- Csend! -
szólt rá Gepárd Géza.
- S ha
szabadna tudnom, miért vagyunk letartóztatva? - érdeklődött Mikkamakka.
- Mert
csavargó külsejűek vagytok - mondta fölényesen Gepárd Géza alőrmester.
- Hát hogyne
lennénk csavargó külsejűek - mosolygott Mikkamakka -, amikor tényleg
csavargunk!
- Ajaj -
nyögött fel Medve Medárd -, ez nagyot változtat a tényálláson! Tényleg
csavarognak.
- Csak ő
csavarog - kiabált Vacskamati -, én nem!
- Csend! -
mondta neki Gepárd Géza, és Medve Medárdhoz fordult. - Munkakerülés - súgta
neki.
- Aha,
igazad van - csapott a homlokára Medve Medárd. - Munkakerülők vagytok.
- Csak ő -
kiabált megint Vacskamati -, én rengeteget dolgoztam!
- Csend! -
mondta neki Gepárd Géza.
Medve Medárd
megköszörülte a torkát.
- Szóval
akkor munkakerülésért...
- De hát
hogy képzeled - szakította félbe Mikkamakka -, tudod, mennyit dolgoztam én?
- Hát akkor
halljam: mit dolgoztál? - szegezte neki a kérdést Medve Medárd.
- Nézz csak
az égre! - mondta Mikkamakka.
- Nézek -
szegte hátra a nyakát Medve Medárd.
A többiek is
az eget nézték.
- Mit látsz?
-
Bárányfelhőket.
- Milyenek?
- Bodrosak.
- Na látod!
- Mi az,
hogy „na látod”?
- Mit
gondolsz, mitől bodrosak?
- Mitől?
Tényleg, mitől? - álmélkodott Medve Medárd.
- Hát mert
kibodorítottam őket - csapott a mellére Mikkamakka. - Mivelhogy én vagyok a
bárányfelhő-bodorító.
- Ó -
mondták mindannyian -, gyönyörűséges!
- Engem is
kibodoríthatnál - sóhajtott Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna.
- Akkor csak
ezt visszük el - mutatott Gepárd Géza Vacskamatira. - Mert ez nem dolgozott
semmit.
- Dehogynem
- siránkozott Vacskamati -, Mikkamakkának segítettem.
- Tényleg
segített? - kérdezte Medve Medárd.
Mikkamakka
felelet helyett az égre mutatott.
- Nézzétek
csak!
Ott úszott
egy bárányfelhő. Olyan kócos, hogy még!
- Na, azt ő
csinálta.
- Miért
engedsz neki belekontárkodni? - kérdezte tisztelettel Medve Medárd.
- De hiszen
az a legszebb - mosolygott Mikkamakka -, az a kócos.
Egymásra
nevettek Vacskamatival.
Ezek után
nagy békességben együtt ebédeltek valamennyien. Vadkan Valdemár foga alatt
nagyon ropogott valami.
- Már megint
kavicsot eszel csigabiga helyett - vihogott kárörvendően Gepárd Géza
alőrmester.
- Haha -
vigyorgott Valdemár -, a kitüntetéseidet eszem!